Vajon előfordult-e már önnel, hogy a napi munka által a számítógép billentyűzetére beállított keze és agya nem engedelmeskedett, amikor hirtelen gép nélkül maradva tollal, ceruzával kellett írnia valamit? Velem sajnos már megesett, hogy az automatizmus blokkolt, s hirtelen nem jutott eszembe, vajon hogyan is kell kézzel leírni a nagy T betűt (hogy most a papíron történő osztásról-szorzásról ne is beszéljek, amikor öt-tíz perces akklimatizációs időszakra van szükségem, hogy képes legyek felidézni a számtani műveletek elvégzésének technikáját).

E készség elsorvadásának veszélyét ismerték fel egy skót iskolában, ahol a tanárok visszatértek az írásbeli feladatok megoldása során a ceruza és töltőtoll alkalmazására. A Mary Erskine and Stewart’s Melville Junior School nevű magániskola (az egyéves tandíj itt 12 500 US dollár) tanárai hisznek abban, hogy a régi stílusú tollak használata emelni fogja az 1200 ide járó diák önbecsülését. Bryan Lewis elöljáró úgy véli, hogy a figyelmet és odaadást igénylő kézi munka elvégzése s az eltűnőben lévő kézírás visszaállítása a gyerekek számára is nagy értéket jelent. A töltőtoll alkalmazása nagyobb koncentrációt is igényel – hisz nem oly egyszerű javítani, mint a képernyőn.

A gyerekek és a szülők is megkedvelték ezt a régi – ám számukra, a mai elektronikus korban – szokatlan írásmódot, s a legtöbben a megoldott feladatok minőségének javulásáról számoltak be. Lewis beszámolója szerint az iskola 7–8 éves diákjai 80–90 százalékban töltőtollat használnak feladataik elvégzéséhez, s ceruzát a matekpéldák megoldásához. A hagyományokhoz ragaszkodó iskolában nagy hangsúlyt fektetnek a klasszikusan szépírásnak nevezett tantárgy oktatására is.

A kézírás fejlesztése és használata egyébként a fejlettebb országokban az informatika, a számítógépek és a szöveges üzeneteket továbbítani képes telefonok elterjedésével mindinkább visszaszorul, s az idei egyetemi felvételi vizsgák kapcsán a skót tanárok már igen sokat panaszkodtak, hogy képtelenek elolvasni a pályázók kézírását a feladatlapokon.