David Cameron brit miniszterelnök tegnap közölte, hogy ha májusban újraválasztják, akkor mindent megtesz azért, hogy olyan üzenetküldő alkalmazást ne lehessen használni, amelyhez a kormánynak nincs hozzáférése – vagyis egy „backdoor”, amellyel a titkosított adatáramlást is kontrollálni lehet: „Megengedhetjük-e, hogy olyan kommunikációs formák létezzenek, amelyeket nem lehet elolvasni? A válaszom: nem, nem engedhetjük meg” – jelentette ki Cameron.
Cameron azt is elmondta, hogy a párizsi merényletek még világosabbá tették, hogy nagyobb mértékű kormányzati hozzáférésre van szükség: „A párizsi támadások demonstrálták azokat a fenyegetéseket, melyekkel szembe kell néznünk, és rávilágítottak arra, hogy népünk biztonsága érdekében kiemelten erős hírszerzési és biztonsági hivatalokra van szükségünk.”
A brit miniszterelnök nem áll egyedül azzal, hogy politikusként az online kommunikáció különféle formáiban alkalmazott titkosítási módszerek ellen fellép: az utóbbi években egyre több kormányzati szereplő követeli a hozzáférést az ilyen adatáramlásokhoz – a legtöbb esetben nemzetbiztonsági okokra, főképp a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkoznak.
Ez a trend azonban – különösen az Edward Snowden által kiszivárogtatott dokumentumokban található megfigyelési bizonyítékok publikálása után – elindított egy ellenkező irányú folyamatot is: egyre több online szolgáltatás használ erős titkosítást, a megrendült bizalmú felhasználók elég tekintélyes része pedig már keresi is az ilyen, a kormányzati megfigyelésekkel szemben védettebb megoldásokat.
Azt azért érdemes megjegyezni, hogy Cameron választási kampányt folytat – vagyis nem tudni, hogy esetleges újabb ciklusa alatt ténylegesen mit is valósítana meg ígéreteiből. Emellett a hátsó kapukhoz való hozzáférés akkor lehetne több-kevésbé hatékony, ha globális szinten egységesen vezetnék be, és így sok menekülési útvonalat lezárnának. De még ekkor sem lenne tökéletes az ellenőrzés, mivel lehetetlen az összes lehetséges technológiai megoldást kontrollálni. Arról nem is beszélve, hogy a megfigyelési módszerek kiterjesztése és szigorítása eddig még mindig azt eredményezte, hogy a valóban eltitkolandó információkat cserélők – pl. a bűnözők, terroristák – egyre nagyobb energiát fektetnek abba, hogy kommunikációs csatornáik számukra biztonságosak legyenek.
