Egy Tristan Schwartz, egy Csernus, egy Rushdie, egy Dékán, összesen 1303 oldal, és összesen 15 189 forint. Az 58 euró. Lélegeztetőgépre értelmetlen átszámolni, ellenben chello bronze-ra értelmes: uszkve 4 hónapnyi.
Akit érdekel, kiszámolhatja az ingyenes, modemmel betárcsázós netezés vonatkozó tarifáján mindez hány percet jelent. Amihez egy pár rézdrót és egy 1-2 ezer forintos használt modem kell csupán (meg egy számítógép).
Engem nehezen lehet meggyőzni, hogy a Tipikus Magyar Ember bemegy az Alexandrába, és kipenget a kasszánál 16 rongyot 4 db könyvre, amikor egyrészt – friss felmérés szerint – 60%-uk nem olvas (könyvet?), hanem napi 4,5 órát néz tv-t (ez is friss felmérés, amivel továbbra is világelső a magyar), másrészt ennyi a havi nettó átlagkeresetük 14,5%-a.
TME ehelyett netet fizet a kölkének, és jó esetben felírja neki egy post-it-re, hogy az irodalmiakademia.hu-n majd' 70 db magyar szerző (rész)életműve van fent digitalizált formában, ergo ha olvasni akar, mert épp visszatuszkolná a korszellemet a petpalackba, tegye meg ott, már ha van rá ideje 2 sorozat vagy 3 különóra közt (vagy fordítva); netán a suli utáni diákmeló előtt/után.
Ha meg nem fizet netet, mert mondjuk a 3 millió létminimum környékén élő honfitársunk egyike, akkor még annyi esélye sincs, hogy az NKA büdzséjéből így-úgy támogatott újkönyv-kiadással mint jelenséggel találkozzon, marad tehát a könyvtár.
Mert az internet továbbra sem olvassa fel magát. Nem lehet beállítani, hogy mondjuk Mohabá' hangján, esetleg Stohlbuci orgánumán bújjon a bambán bámuló fogyasztó fülébe. Meg a „mindennetestartalom 2 youtube” konverzió sincs még szabadalmaztatva. Szem kell hozzá, meg textprocessing. Nem árt persze egy TFT kijelző sem, és egy E-Ink-féle lenne a legjobb. Ergo olvas – is – a magyar, csak mást és máshogy.
Járulékos veszteség
Megírtuk, csütörtökön mattolt az NKA: továbbra sem nyalja be a hivatali interpreter a tartalomszolgáltatás kontra infrastruktúra ellentétpárt, konkrétan azt, hogy jelen esetben, az internetadó kapcsán mi hova tartozik. De L. Simon László sem érti, csak félti a félthetetlent, merthogy:
„L. Simon László, a Magyar Írószövetség titkára, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kiadói szerkesztő képzésén a jövő könyves szakembereit tanítja, a törvénytervezet kapcsán elmondta, hogy alapvetően helyesnek tartja, hogy miközben az állam járulékkal sújtja a nem közszolgálati médiacsatornákat, az újságokat, mostantól az internetszolgáltatásra és más területekre is kiterjeszti a kulturális járulékot, amelynek a mértéke 0,8 százalék lesz. Azt viszont megszüntetendő gyakorlatnak látja, hogy az állami támogatásból könyvet kiadó kis nonprofit alapítványoknak is fizetniük kell a járulékot a könyveladásból befolyó árbevételük után. A kormány a törvénymódosítás eredményeképpen évi 2,5 milliárd forint pluszbevételre számít, amelyet majd az NKA döntéshozói osztanak szét” – írta szombaton a polgárinapilap.
Ilyen alapon kulturális járulékkal kéne büntetni az átjátszóállomásokat, hiszen egy netszolgáltató pont olyan, mint ők. Akikből a fenti agyrém ellenére nem létezik közszolgálati, de nem-közszolgálati sem. A kis nonprofit kiadók „veszteségét” meg simán nem értem: akik amúgy sem nyerésre játszanak, azoknak miért fáj, ha vesztenek?
Azt viszont értem, hogy a bakelitlemez-eladásokból már nem tud járulékot realizálni a NKA, ergo kell valami helyette. De miért 20-70 forintot akarnak júzerenként fizettetni, és miért nem rögtön háromszor ennyit? A netelőfizetéshez képest 200 forint is bagatel. Uraim, legyenek bátrak, és mondják azt, igen, úgy látjuk, az NKA teljes költségvetését az előfizetésekből akarjuk megoldani, mert ott van pénz. Nálunk meg 47 kuratórium, hogy azt elköltse.
És lennének még kérdéseim. Ezeket most nem teszem föl, helyette egy számomra green peace-ebb világot skiccelek fel gondolatban, ahol nem adnak ki senkinek a fél milláján 300 példányban könyveket, mert értelmetlen, helyette a júzerek e-book olvasókra töltik át a tartalmakat, penge PDF-ekben, amit 10-20 mai könyv árából vettek – diákhitelre. Jah, és olvasnak rajta. A WC-n, a pad alatt, a parkban, a réten, a gáton, a libegőn, a strandon és a Tienanmen téren.
