Indiai kutatók, brit és indiai egyetemi közreműködéssel publikáltak a minap egy hosszú című tanulmányt (Eye in the Sky: Real-Time Drone Surveillance System [DSS] for Violent Individuals Identification using ScatterNet Hybrid Deep Learning Network), melyben egy olyan technológiát vázolnak fel, melyben a drónok egy MI (mesterséges intelligencia) megoldás támogatásával képesek tömegrendezvényeken, tüntetéseken, tiltakozásokon, sok embert utcára vivő megmozdulásokon megtalálni és azonosítani az erőszakos cselekményeket, illetve az elkövetőket.
Nem kevés hasonló fejlesztés folyik szerte a világon, de ez mindenképp sajátos. A leírás szerint az MI-vel megtámogatott drón első lépésként a már jó ideje ismert piramis-hálózatot (pyramid network – FPN) használja fel arra, hogy a levegőből azonosítsa az embereket a felszínen. Ezek után jön egy következő technológia (ScatterNet Hybrid Deep Learning – SHDL), mely minden egyes embernél a testtartás és a mozdulat célját próbálja megbecsülni a lehető legpontosabban. Ezek után jön a végső lépés: egy tanulásra képes algoritmuskészlettel (support vector machine – SVM) azt próbálják meg meghatározni, hogy az adott egyedhez, csoporthoz köthető fizikai aktivitás erőszakra utal-e.
A kutatás és a felvázolt megoldás érdekessége az, hogy nem önmagában kínálnak fel „forradalmi” újdonságokat, hanem meglévő, folyamatos fejlesztés álló technológiákat kombinálnak össze egy konkrét célra.
De mindez még csak tervezet, kísérlet: ha túl sok embert látnak a kamerák, túl sok erőszakos elkövetővel, nem tudják ellátni feladatukat, sokat tévednek. Egyelőre elfogadható eredményt akkor tudnak produkálni, ha tíz ember gyűlik össze, és egy ember követ el erőszakos cselekményt: ezt az akciót a rendszer 94 százalékos bizonyossággal tudja azonosítani – ha az adott csoportban többen erőszakoskodnak, a rendszer hatékonysága romlik. A kutatók szerint ennek kettős oka van: az FPN időnként nem képes minden mozgó objektumot emberként azonosítani, illetve az erre támaszkodó SHDL ezzel párhuzamosan egyre bizonytalanabb a végtagok mozdulatainak meghatározásában – Ez utóbbi a legaggasztóbb, hiszen a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a drón kameráján át az MI nagyon nehezen, nagy tévedési aránnyal tudja csak eldönteni, hogy a megfigyelt csoportban egy ember megsimogatta a másik arcát, vagy éppen pofont adott neki.
Ám biztosak lehetünk benne, hogy a közeljövőben egyre finomabbak és okosabbak lesznek a rendszerek. A nagy kérdés az, hogy a begyűjtött információk alapján az egyes részfeladatokat, esetleges döntési lehetőségeket lustaságból és/vagy hatékonyságnövelésből az üzemeltetők mikor adják át teljesen a gépi rendszernek. Természetesen egy ember is tévedhet, a közelmúltból is nagyon sok példa van ártatlanok szankcionálására vagy technikai, kommunikációs hiba miatt háborús körülmények között bekövetkező „baráti tűzre” – de mindez egész más fényt kap majd akkor, ha esetleg emberi közreműködés nélkül zajlik le.
