Erőset mondott a brit érettségi vizsgákért is felelős szervezet, az OCR (Oxford, Cambridge and RSA Examinations) vezetője a BBC rádióadásában: Mark Dawe szerint elkerülhetetlen, hogy a diákok a közeljövőben megkapják a lehetőséget arra, hogy (érettségi és egyéb) vizsgáikon használhassák az internetet.

Természetesen hatalmas vihart kavartak a szavai.

Nem új vita

Nem vagyok már mai gyerek, és óhatatlanul eszembe jutottak a saját középiskolás élményeim még a nyolcvanas évekből. A műszaki szakközépiskolában, ahová jártam, mi még nemcsak hogy a függvénytáblázat kezelését tanultuk, hanem több óránkon a kötelezően beszerzett logarléc használatát is. A fiatalabbak nyilván nem tudják, de az elektronikus számológépek elterjedése előtt ezekkel az egyébként zseniális és hosszú idő alatt igen kiforrott használatúvá vált deszkadarabokkal számoltak a műszaki szakemberek. Az alapfunkciókat könnyű megtanulni rajta, de a professzionális és gyors használat kreativitást és sok gyakorlatot igényel – és nem árt a minőség anyagból készült logarléc sem.

Nos, épp az én középiskolás éveimre esett, hogy egyre olcsóbbak és hozzáférhetőbbek lettek a számológépek, mind több diáknak volt ilyen, ám tilos volt őket használni. Egy év elteltével egyre erősebb lett a nyomás, ekkor az iskola már vásárolt pár tíz darabot, hogy az esélyegyenlőséget biztosítva kiosszák azokat az érettségin. Amikor végeztem, már mindenki vitte a sajátját – de azért tartalékban ott voltak még az iskolai számológépek is.

Azért hoztam fel mindezt példaként, mert azokat az érveket, amelyeket most a vizsgai internethasználatot ellenzők felhoznak, akkoriban mind hallottam (az anyagi részét hagyjuk, az ma már nem játszik), mégpedig legfőképp azt, hogy elsatnyul az agyunk, ha nem a függvénytáblázatot és a logarlécet használjuk.

Hosszú menet lesz

Úgy látom, hogy hasonló a helyzet, és megint a bebiflázott ismeretek kontra gondolkodás áll szemben egymással. Dawe azzal érvel, hogy mivel az élet szerves része az internethasználat, a vizsgáknak (és a tanításnak) is ehhez kell alkalmazkodnia, vagyis a tényanyagot szerezzék meg a diákok a netről, az iskola pedig gondolkodásra, problémamegoldásra, összefüggések megtalálására tanítsa a tanulókat, és a vizsgafeladatok is ilyenek legyenek. Olyanok, hogy ahhoz a Google csak segítséget adjon, de ne lehessen az internetről kilopni a megoldásokat.

De a vizsgabiztos azért nem a végletekig megengedő, igenis fenntartana olyan vizsgatípusokat, vizsgarészeket, melyek alap tényanyag ismeretét kérnék számon (magyar példával élve: azt tudni kell minden diáknak internet nélkül is, hogy I. István király mikor uralkodott és ki volt a fia).

Mint a Tanárblog mai, a hírt értékelő bejegyzéséből is látszik, nagyon komoly vitákra lehet számítani, és egészen biztos, hogy nincs királyi út, valamiféle vegyes rendszernek kell kialakulnia, amely egyrészt nem engedi az alapinformációk el nem sajátítását, ugyanakkor egyre inkább a problémamegoldó tanításra és vizsgáztatásra koncentrál.

Ez utóbbi jóval nehezebb feladat, mint egy hagyományos tananyag elsajátítása, az órákat és a tanmenetet megtervező a tanárnak is új kihívásokkal kell szembenéznie. Egész más szemlélettel kell felkészíteni a diákokat, új típusú feladványokat és módszertanokat kell kialakítani.

De ez lesz a jövő, hiszen ki használ ma már logarlécet?