Erőszakjáték - nem öl, és nem is butít?..

Érdekes fejlemény a médiumok majd' mindegyikében rendre ott vigyorgó "képez-e a Q3 utcai zseb-terminátorokat avagy sem?" kérdéskört tekintve az a nemrég nyilvánosságra hozott norvég kutatási végeredmény, amely arról számol be, hogy "nem"..

Kicsit bővebben arról van szó, hogy a szigorúan teszt célzattal carmageddonoztatott mintán az volt megfigyelhető, hogy legtöbbjüknél a játékból (ahol köztudottan járókelők és egyéb utcán előforduló teremtmények elgázolása a cél) nem a főhőssel történő azonosulás maradt meg, mint hagyott nyom a személyiség amúgy patyolat tiszta lepedőjén, hanem "csak" a debil dramaturgia..

"Nem az erőszak hagy nyomot, hanem a játékélmény és a játékmenet."

Faltin Karlsen szerint ez két különböző dolog, magunk közt szólva azonban én nem vagyok biztos abban, hogy az elgázolás sokszoros aktusa, mint dramaturgiai kapocs, ilyen módon kiragadható a műegészből.. Persze ezzel nyilván nem állnék le vele vitatkozni, feltehetőleg az Oslói Egyetemen kicsit jobban konyítanak az ilyesmihez, mint jómagam..

Mindenesetre ismét előny az egyik oldalon, amely oldalt nemrég egy APA (American Psychological Association ) vizsgálat is igazolt, még a múlt augusztusban, amikor szintén arra jutottak a srácok, hogy bármennyit is ölünk és gyilkolunk, úgy virtualice, utána ugyanolyan barátságosan biccentünk "nemteszsemmit" a buszon, mikor egy kigyúrt, kilós fuxot bikanyakában cipelő honfitársunk, áporodott hónaljszag auráját -lábmegtaposás gesztusa mellett- ránk testálja..