A legújabb tudósítások már arról szólnak, hogy az USA történetének legdrágább, eddig 400 milliárd dollárba kerülő fegyverfejlesztése eredményeként az ötödik generációs F-35-ös vadászrepülő tömeggyártása 2019-ben kezdődik meg. A célkitűzés szerint a Lockheed Martin texasi üzemében ekkortól havonta 17 gépet készítenek, ez a négyszerese a jelenlegi gyártási ütemnek (idén összesen 53 F-35-ös előállítását tervezik). A Védelmi Minisztérium tervei szerint hatalmas flottát állítanak fel, 2457 gép áll majd hadrendbe a hadseregnél, a légierőnél és a haditengerészetnél – ezt a mennyiséget a projekt kritikusai erősen eltúlzottnak találják.

Ugyanakkor még mindig sok a gond a csodarepülővel, melynek gyártása és alkalmazása már így is éveket késett az eredeti tervekhez képest, és sok szakember szerint az előkészítés hiánya a fő oka a jelentkező gondoknak, és nem kevesen kétkednek abban, hogy sikerül tartani a 2019-es dátumot.

A problémák között kiemelt helyen szerepelnek az informatikai természetűek. A beszámolók több ilyet is megemlítenek, melyekkel a tesztpilóták szembesülnek az Edwards légi bázison, és ezek többsége valamilyen szoftveres hibából ered.

A múlt hónap közepén megjelent a Kormányzati Ellenőrző Hivatal jelentése, melyben a 16,7 milliárd dollárért kifejlesztett, a bázisról kontrollált autonóm logisztikai rendszer (Autonomic Logistics Information System – ALIS) a meglévők mellett újonnan feltárt hiányosságaira hívják fel a figyelmet. A legfontosabb megállapítás, hogy a vadászgép „agya” mögül hiányzik a redundáns rendszer, ugyanis az adatfolyam áramlását egyetlen egység vezérli, és így a jelentés készítői szerint egy esetleges hiba esetén backup híján az egész flotta offline kerülhet. Emellett külön probléma, hogy az ALIS-nek a működéshez szüksége van szerverkapcsolatra, illetve egyéb háttér-infrastruktúrára, és ennek biztosítása távoli bevetéseken nem mindig biztosítható.