Kétségtelenül izgalmas, ugyanakkor kétség nélkül kétséges célú alkalmazást fejlesztettek mesterséges intelligenciával foglalkozó amerikai és brit kutatók.
A koncepció egyszerű, valójában egy magánhasználatú traffipax: az alkalmazás segítségével bárki úgy készíthet videófelvételt egy előtte áthaladó járműről, hogy a program – amennyiben lehetséges – a rendszámtábla alapján a brit közlekedésfelügyelet nyilvántartási adatbázisát (DVLA) felhasználva azonosítja a jármű márkáját, típusát, illetve gyártási évét (személyes adatokat nem), majd az AI segítségével a (a tengelytávolság alapján) meghatározza (pontosabban megbecsüli) a jármű sebességét.
A kitűzött cél szerint ezek után a felhasználó dönthet arról, hogy a felvételt elmenti-e, illetve felhasználja-e egy esetleges gyorshajtás bizonyítékaként egy feljelentéshez.
És itt következnek a gondok: ez a lehetőség olyan vihart váltott ki, hogy a fejlesztők a mai napig nem vállalták fel személyazonosságukat. A leírás szerint azt várják a szoftver használatától és elterjedésétől, hogy egyrészt a rendőrség is komolyabban veszi a gyorshajtást, illetve a sofőrökre is erős visszatartó erőt gyakorol. Ám a márciusban közzétett szoftver készítőit támadáshullám érte, mondván, hogy a megfigyelés kiterjesztését segítik, illetve támogatják azokat, akik gonosz szándékkal visszaélnének vele – akadt, aki a kelet-német Stasi hírhedt gyakorlatához hasonlította az elképzelést.
A terjesztés sem probléma nélküli: a Google azzal utasította el a Play Store-ba való felvételt, hogy az AI önmagában nem alkalmas a tényleges sebesség meghatározására – ezt a fejlesztők állítólag egy technológiai bemutatóval cáfolták, így az app már elérhető az alkalmazásboltban. Az Apple-t is megkeresték, ők egyelőre még nem hagyták jóvá a programot, de nem is nyilatkoztak róla.
Ami a jogszerűséget illeti: a felvétel készítése nem illegális a hatályos szabályok szerint Nagy-Britanniában, ugyanakkor maga a felvétel nem fogadható el bizonyítékként a rendőrség számára, mivel nem ellenőrizték és hagyták jóvá az algoritmust – ugyanakkor bizonyos mértékig figyelembe vehető egy eljárás során, ahogy a fedélzeti kamerák felvételei is. Vagyis magát a gyorshajtást nem lehet vele bizonyítani, de „nyomásgyakorló eszközként” működhet – illetve akkor számíthat valamit, ha a lefilmezett sofőr a gyorshajtás mellett egyéb, a felvételen jól látható szabálytalanságot is elkövetett.