Az internet, az internetes gazdaság, az internet életmódot és viselkedésformákat befolyásoló szerepe, a kiberbűnözés mind hangsúlyosabb megjelenése mind-mind óriási kihívás az egyének és a közösségek számára egyaránt. És ahogy szokott ez történni: a bonyolult problémákra csakis bonyolult, differenciált, szétszálazott válaszokkal lehet érdemben reagálni. A nemrég Párizsban megtartott eG8 csúcstalálkozó üdvözlendő kezdeményezés, de újra csak arra mutatott rá, hogy a mai államok vezetői, politikusai egész másképp gondolnak a virtuális tér szabályozására, mint az iparági szereplők – és arról ne is beszéljünk, hogy a magát a hálót fenntartó felhasználók sokféle érdekektől vezérelt csoportjai milyen sokféle elképzeléssel rendelkeznek az internetről, az internetes kereskedelemről, az online vállalkozásokról, saját – egyéni vagy közösségi – jogaikról és kötelességeikről stb. Borzasztóan nehéz helyzet, rengeteg új kihívással, melyek megoldása a megszokott válaszokkal gyakorlatilag lehetetlen.
Épp emiatt lehet fontos, hogy egy vezető magyar politikus, aki ráadásul épp a nemzetközi kapcsolatokért is felelős, mit gondol az internetről egy olyan ország képviseletében, amely jelenleg az európai államközi szövetség (formális) irányításának terhét is viseli. Sajnos azt kell mondani, nem tudjuk, hogy Kovács Tamás Iván, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium európai uniós és nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára mindezekről hogyan vélekedik, mert ma kiadott közleménye olyan semmitmondó, hogy tananyag lehetne az iskolai retorika órákon.
Nullum
Az államtitkár beszédet mondott a European Dialogue on Internet Governance elnevezésű nemzetközi szakmai konferencián 2011. május 30-án Belgrádban, de a kiadott összefoglaló alapján joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon miért és miről is akart beszélni.
A közlemény szerint: „Kovács Tamás Iván beszédében elmondta: az internet megfelelő és egészséges működése kiemelt figyelmet érdemel, hiszen napjainkban sokféle fenyegetéssel és váratlan eseménnyel kell számolni. A világháló biztonságos működtetésekor olyan »struktúra nélküli struktúrákat « kell biztosítani, amelyek nem írják felül az internet eredeti felépítését, vagyis decentralizáltságát és nyíltságát – hangsúlyozta a helyettes államtitkár. Az internet-irányítás során nyílt, sokszereplős, kölcsönös felelősséggel működő, átlátható hozzáállásra van szükség, amely garantálhatja az internet folyamatos és demokratikus fejlődését, továbbá alkalmas arra, hogy biztosítsa természetes gazdaságélénkítő és nyilvánosság-alakító képességének érvényesülését.”
A fenti szöveg üressége szembetűnő és irritáló, hiszen az általánosságok (toposzok) használata uralja, gyakorlatilag mást nem is találunk benne. Racionálisan szemlélve semmiféle konkrétumot nem tartalmaz, a szoros elemzés hatására pelyvaként hullanak szét a mondatok. Hiszen vajon mit jelent az, hogy az internet „megfelelően” és „egészségesen” működik? Mindkét kifejezés feltételez egy határozott elvi álláspontot, ám arról nem esik szó, hogy a beszélő milyen kritériumok alapján határozza meg a „megfelelő”, illetve az „egészséges” attribútumokat, vagyis olyan tág keretet alkot meg, mely tetszés szerint kitölthető, az aktuális (politikai) érdekeknek megfelelően. Ugyanakkor a meghatározások felvetik az ellentett fogalmakat is („beteg”, illetve „elfogadhatatlan”), amelyek ebben a szövegkörnyezetben baljós üzenetet hordoznak. Baljósat, különösen akkor, ha a beszéd egyéb részei az internet nyíltságát és demokratizmusát hangsúlyozzák: ez a „szabad vagy, ha úgy viselkedsz, ahogy nekem tetszik” Kelet-Európában különösen ismert hozzáállását idézi.
Azt mondja a jogász végzettségű államtitkár, hogy „A világháló biztonságos működtetésekor olyan »struktúra nélküli struktúrákat « kell biztosítani, amelyek nem írják felül az internet eredeti felépítését, vagyis decentralizáltságát és nyíltságát”. Ez az állítás nagyfokú tájékozatlanságról árulkodik, hiszen már jó ideje nyilvánvaló, hogy a hálózat 1960-as évekbeli koncepciója rég nem érvényes: a közelmúltban tapasztalt több súlyos probléma igazolta, hogy gondok vannak a decentralizáltsággal, az „eredeti felépítéssel”, a világháló már nem a kutatók „játékszere” és kommunikációs csatornája, hanem önálló entitás, gazdasági tényező, egy olyan, társadalmainkat tükröző világ, ahol gond a bűnözés, a jogsértés stb. A „struktúra nélküli struktúra” alakzatával pedig végképp nem lehet mit kezdeni: gyakorlati téren egy ilyen kijelentés értelmezhetetlen. Pont úgy, ahogy a következő zavaros mondat sem mond semmit: „Az internet-irányítás során nyílt, sokszereplős, kölcsönös felelősséggel működő, átlátható hozzáállásra van szükség, amely garantálhatja az internet folyamatos és demokratikus fejlődését, továbbá alkalmas arra, hogy biztosítsa természetes gazdaságélénkítő és nyilvánosság-alakító képességének érvényesülését”. Gyakorlatilag semmi értelme részenként elemezni, folyton buktatókra lelünk: ezek szerint van internet-irányítás? sokszereplős: kik a szereplők? kölcsönös felelősség?: ez mi, hiszen más a felelőssége a felhasználónak, az államnak, az internetes cégeknek stb. A nyilvánosság-alakító képességről most ne is essék szó.
Mit is akarunk?
„A soros magyar elnökség elkötelezett a hálózatbiztonsággal kapcsolatban az Európai Unió szintjén megvalósítandó intézkedések elősegítésében.” Nagyon helyesen. De mit is tettünk ennek érdekében? Mint kiderül, az unió illetékes szekciója május 27-én elfogadta „a kritikus információs infrastruktúrák védelméről szóló tanácsi következtetéseket, amely az európai gazdaság infrastrukturális szinten történő megerősítésének egyik alapdokumentuma lehet. A tanácsi következtetések elsősorban a megelőzésre, a felkészültségre és a tudatosságra fókuszálva készültek el, amelyek alapján hatékony és koordinált válaszmechanizmusok kialakítására nyílik lehetőség.” Ne kössünk bele most abba, hogy a „következtetések elfogadása” önmagában is bikkfanyelven van megfogalmazva, inkább a következményekre figyeljünk: „A magyar soros elnökség aktívan közbenjárt az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) mandátumának 18 hónappal történő meghosszabbításában, ami elengedhetetlen feltétele az európai szintű hálózatbiztonságnak.” Nagyszerű. Vannak a következtetések, meg van az, hogy egy sok tagból álló adminisztratív testület tagjai még másfél évig magas díjazásért a helyükön maradhatnak. Operatív megoldás.
A slusszpoén egy olyan, mindig eredményes kijelentés, mellyel jó érzésű ember alapjaiban természetesen csak egyetérthet: „A helyettes államtitkár rámutatott: a magyar soros elnökség számára kiemelten fontos a gyermekek védelmének és egészséges fejlődésének biztosítása az internethasználattal kapcsolatban. Mindezek fényében szükség lenne arra, hogy a nemzetközi közösség olyan közös szabványokat fogadjon el, amelyek garantálni tudják a nem gyermekbarát weboldalak megfelelő azonosítását.”
Hacsak úgy nem. A gyermekvédelem mindig adu. De hogy mi a gyermekbarát, és mi nem az, arról sajnos a legtöbbször azok döntenek, akik általában nem a gyerekek érdekeit nézik, hanem a sajátjukat.
