„…az innovációval kapcsolatos kutatás azt mutatja, hogy aki legalább két országban élt (és nem elég látogatni, hanem legalább hat hónapig kell élni egy másik országban), az sokkal innovatívabb – tehát minden tesztnél, amit csinálunk, csináltatunk valakivel, abban azok, akik két különböző kultúrában éltek az életük során, sokkal, jelentősen nagyobb eredményt érnek el” – mondja Barabási Albert-László egy tavaly készül portréfilmben.
Az IT cafén nem profilunk filmrecenziók, filmajánlók írása, de a Két székely című, sajnos viszonylag szűk körben ismert dokumentumfilmmel mégis kivételt teszünk.
A film párhuzamos portré Barabási Albert-László hálózatkutatóról, szakterülete megteremtőjéről és máig legjobbjáról, illetve Kolumbán Gábor tanár-gazdálkodóról. A két férfit nemcsak szülőföldjük köti össze, hanem szakmai és magánkapcsolatuk is, ugyanis az énlakai bivalytenyésztő Kolumbán nem élt mindig ilyen visszahúzódó életmódot: a filmből kiderül, hogy Barabási a fizikus-közgazdászt tartja mentorának, aki egykor a romániai káoszelmélet úttörője volt, és a fiatal kutató pályáját jelentősen befolyásolta az ismeretségük.
Lukács Csaba és Marossy Géza filmje egy látszólagos ellentétre épül: a bonyolult, komplex rendszerek törvényszerűségeit, a hálózatok dinamikáját kutató nemzetközi hírű tudós és a világtól visszavonultan, ötven bivallyal együtt élő tanár ellentétére.
Mindkettőjüktől hihetetlenül érdekes dolgokat hallunk: Barabási sokat beszél szakterületéről és a világ egyik legnagyobb „agyközpontjáról”, a bostoni Harvardról, azt ott folyó életről, Kolumbán pedig arról, hogy városi emberként, egyetemi tanárként miért döntött az Énlakára való költözés mellett, miképp próbálkozik egy merőben új kis világot felépíteni. A film zárásaként a két férfi terített asztalnál beszélget, itt ér össze a két szál, újabb érdekes ütközéspontokat és kiegészüléseket feltárva.
Hiba lenne kihagyni, ajánljuk mindenkinek.
