Több olyan pályázat is nyert támogatást a gazdasági versenyképesség operatív programja (GVOP) keretéből, amelynek eredményeként nem nemzetközi standardnak megfelelő "vállalatirányítási programot" telepítettek a nyertes vállalkozásnál. Az így megtakarított pénz később az ablakon kidobott összegnek bizonyulhat.
– Milyen trendek jellemzik a nemzetközi ERP-piacot? – kérdeztük Weiszbart Zsoltot, az IFS Hungary ügyvezető igazgatóját.
– Az erőforrás-tervezési szoftverek világpiaci elterjedésében a kilencvenes években kibontakozó globalizáció hozott áttörést. A világ legnagyobb vállalatai, a Fortune top 1000-es listájának cégei ebben az időszakban vezették be a teljes hálózatukat átfogó ERP-rendszereket (ERP - integrált vállalatirányítási rendszer). Ezekkel szemben az volt az alapvető elvárásuk, hogy egységesen kezeljék a vállalatcsoport tevékenységét, függetlenül attól, hogy az egyes műveletek a cégközpontban – a legtöbb esetben az Egyesült Államokban – vagy valamelyik leányvállalatnál Latin-Amerikában, Ázsiában, illetve Európa bármely részén történnek. Az infrastruktúrának, az adatbázisoknak, nyilvántartásoknak, a tranzakcióknak stb. ugyanannak a rendszernek a részeiként kell működniük a világ minden részén. Ez az igény, továbbá a 2000. év számítástechnikai problémáinak fenyegető veszélye arra kényszerítette a nagyvállalatokat, hogy korszerű vállalatirányítási rendszereket telepítsenek. A kliens-szerver architektúrájú rendszerek, a relációs adatbázisok, illetve az ezekre épülő, standarddá emelkedő ERP-megoldás összessége biztosítani tudta az előbb említett elvárást: a teljes világszintű céges informatikai rendszerek integrációját.
A Fortune top 1000 társaságainak több mint felét az SAP szerezte meg, a maradék jutott a többieknek. Mára a PeopleSoft és a JD Edwards felvásárlásával az Oracle lett ennek a piacnak a második legerősebb szereplője, és ha nem is ERP-rendszerekkel, de irodai alkalmazásaival és adatbázisaival ott van a legeslegnagyobb vállalatok piacán a Microsoft is. A megszerzett ügyfélbázis biztos hátteret jelent a szállítóknak: korábbi vevőiktől két-három évente újabb megrendelésekre számíthatnak, hiszen azoknak komoly beruházásaik fekszenek a kiépült it-rendszerekben, így a meglévőt fogják továbbfejleszteni, nem érdekük, hogy a nulláról építsenek fel egy másik infrastruktúrát.
– Abból, amit mond, úgy tűnik, a Microsoft ezen a piacon csak mellékszereplő...
– A Microsoftnak egyelőre nincs olyan ERP-terméke, amely ki tudná elégíteni a top 1000 multinacionális vállalatainak "világszoftver" iránti igényét. A redmondiak felismerték a vállalatirányítási rendszerek jelentőségét, és az elmúlt években megszereztek több olyan céget, és ezzel terméket is, amelyekkel jelen vannak az ERP-piacon, ám az egyes régiókban, kontinenseken más-más programot kínálnak, így a szoftvereik inkább a közepes vállalatok elvárásainak felelnek meg, semmint az igazán nagy – és ennek megfelelően igen-igen vastag it-büdzsével rendelkező – társaságok szükségleteinek. Beléptek az ERP-piacra és jelentős pozíciót szereztek a középvállalati szektorban, amivel tavaly kb. egymilliárd dollár forgalmat produkálhattak, szemben az SAP kilencmilliárdos, főként nagyvállalati bevételével. Így a globális "ERP-játékba" nem tudnak érdemben beleszólni – nem véletlen, hogy felmerült: megveszik az SAP-t, hiszen ezzel léphettek volna be igazán erre a piacra.
– Hol a helyük ebben a "képletben" az olyan specializálódott ERP-cégeknek, mint például az IFS?
– A legnagyobb specializálódott ERP-szállítók, illetve termékeik teljesítik a globális standardoktól elvárható követelményeket, ám méretükből adódóan nem tudnak minden iparágban versenyezni, igy ki kellett jelölniük olyan ágazatokat, ahol speciális tudásuk miatt nemcsak a globális középvállalatok, hanem a Fortune top 1000 cégei is bátran választhatják ezen rendszereket. Az IFS szoftverrendszeréről például köztudott, hogy kiváló a karbantartás, az energetika, az infrastruktúra-üzemeltetés, az autóipar és a hadiipar területén – múlt héten például a kanadai Linamar (melynek Magyarországon két gyára található) kötött globális szerződést az IFS bevezetésére. Első körben a kanadai gyártóegységek kezdik meg a rendszer használatát, majd pedig fokozatosan az európai és a távol-keleti üzemegységek fognak rákapcsolódni az egységes globális ERP-szoftverre. A másik lehetséges kiút, hogy egyesülnek egymással - erre ad példát a Lawson és az Intentia múlt héten bejelentett fúziója, amellyel egy nagyjából maximum egymilliárd dollár értékű cég jött létre. Ez a méret még mindig kevésnek tűnik az SAP-hoz és Oracle-hez képest, úgyhogy igaznak bizonyulhat azon piaci elemzők előrejelzése, miszerint 2007-re 30 százalékkal csökken az ERP-rendszereket szállító vállalatok száma.
– Visszatérve a piacvezetők küzdelmére, hogy áll a háborújuk a top 1000 alatti megrendelői szegmensben?
– A világ top 2000-5000 vállalatáért folyó harcba, melyet korábban főként 8-10, IFS-hez hasonló globális középvállalati megoldásszállító fedett le, beszállt a Microsoft és az SAP is. A Microsoft, ahogy már említettem, négy különböző termék felvásárlásával szerzett magának pozíciókat, utóbbiak kiindulópontja pedig az volt, hogy bár ez a szegmens már nem jelent olyan "zsíros megrendelői falatot", mint a legnagyobb multik világa, ám meglévő programjaikból viszonylag kis ráfordítással kifejleszthetik a közepes vállalatoknak szánt termékeiket.
– Az IFS mennyit hasított ki a hazai középvállalati piacból?
– Négy-öt százalék körül, amit reálisnak is tartok. Magyarországon két részre oszthatók feladataink. A globális üzletekből ellátjuk a ránk eső részt – ilyen például az említett Linamar-típusú dealek támogatása –, illetve megpróbálunk a saját speciális iparági megoldásainkhoz illeszkedő megrendelőket szerezni. Ilyen a Budapest Airport, amelynek reptér-üzemeltető megoldást szállítunk. Emellett jelen vagyunk a hazai középvállalati piacon, amely globális összehasonlításban inkább kisvállalati ügyfelek kiszolgálását jelenti.
El kell mondanom, hogy ennek során az utóbbi időben szereztünk néhány nem túl jó tapasztalatot is. Miközben ma már az említett vállalati kör tagjai találhatnak pályázati forrásokat ERP-bevezetésre, több esetben nem igazán okosan használják fel ezeket. A támogatások célja nyilván az, hogy az informatikai infrastruktúra fejlesztése a versenyképességük javítását szolgálja, lehetővé tegye például, hogy beszállítóként ezen a szinten is kapcsolódni tudjanak a multikhoz. Ennek tükrében mind az igénybe vevők, mind a támogatók részéről felelőtlenség, hogy például a GVOP keretében a nemzetközi standardoknak nem megfelelő termékek megvásárlásához is lehet pénzt szerezni. Az ilyen programok nem képesek illeszkedni a nemzetközi szinten tevékenykedő, standard rendszereket üzemeltető vállalatok ERP-megoldásaihoz, azaz előbb-utóbb le kell ezeket cserélni, így a bevezetésükre most elköltött összeg ablakon kidobott pénz.
Komócsin Sándor – Napi Gazdaság
