A Microsoft – talán e téren is versenyezni kívánván a nagy konkurenssel, a Google-lal – a héten újra űrkutatási konferenciának ad otthont redmondi bázisán: holnap kezdődik az a tudományos találkozó (Space Elevator Conference 2009), melyen az összegyűlt több száz kutató a már több mint száz éves ideát vitatja meg, mely szerint a rakétával közlekedő űrjárművek helyett/mellett talán érdemes lenne komolyan venni az „űrlift” koncepcióját.
Az űrlift elképzelését először az űrkutatás egyik atyja, az orosz Konsztantyin Ciolkovszkij vetette fel még 1895-ben, ám tényleges lépések nem történtek ez irányban, a téma inkább a sci-fi írókat foglalkoztatta, s nem a hivatásosokat. Ugyanakkor a konferencia szervezője, David Horn, a Microsoft Office Live Service Experience csapatának vezetője úgy véli, hogy azok a technológiák, amelyek egy ilyen vállalkozás sikerét garantálnák, már elérhető közelségbe kerültek.
Ahogy erről már sok szó esett, az űrlift megvalósításának egyik legnagyobb akadálya az volt sokáig, hogy nem állt rendelkezésre egy olyan erős, ám könnyű és rugalmas anyag, melyből a lift űrbe, például egy műholdra vezető, esetleg több tízezer kilométeres kábelét el lehetett volna készíteni. Ám az 1991-ben, a japán Szumio Iidzsima által felfedezett megoldás – melynek lényege, hogy a kifejlesztett, néhány atom átmérőjű szén nanocső szakítószilárdsága százszorosa az acélénak, a súlya pedig csak egyötöde – elviekben lehetővé tenné a szükséges kábel legyártását. Ilyen, összességében több mint 100 ezer kilométeres kábel már létezik a Földön, a San Franciscó-i Golden Gate hidon, vagyis elvileg le lehet gyártani egy ilyet. Az űrben természetesen más viszonyok között kell viselkednie egy kábelnek, de fellépő problémákra (feszesség, a centripetális erő hatása stb.) állítólag kidolgoztak már technológiai megoldásokat.
Az űrliftre a szervező Horn szerint azért lenne égető szükség, mivel jelentősen lehetne vele csökkenteni az űrutazások költségeit: ma egy kilónyi teher felvitele körülbelül 20 ezer dollárba kerül, ami egy liftnél ennek csak egy százaléka lenne, emellett segíteni lehetne azon a gondon, hogy a szükséges üzemanyag mennyisége miatt a mai űrhajók súlyának mindössze 7 százaléka a hasznos teher, ugyanakkor az üzemanyag mértékének radikális csökkentése jelentősen mérsékelné az utazások baleseti kockázatát is.
