Magyarországon a munkahelyi vezetők rendkívül szemérmesen bánnak az alkalmazottakkal, de legalábbis kevés cégnél vallják be nyíltan, hogy ellenőrzik, ki mivel foglalkozik hivatali időben a számítógépén. A leggyakoribb az a megoldás, hogy a vezetők a rendszergazdára bízzák ezt a feladatot: ugyan már simítaná el az ügyet a renitens felhasználókkal. A rendszergazda azután valóban fellép a túlságosan nagy dokumentumokat, kép- és hanganyagokat küldözgető vagy pornóoldalakat nézegető munkatársakkal szemben, de arra nem érzi magát elhivatottnak, hogy az ennél kevésbé egyértelmű helyzeteket is elbírálja, figyelmeztesse az alkalmazottakat, hogy túlságosan sok időt töltenek a sakkvilágbajnoki döntő elemzésével vagy játékokkal.
Pedig ma már az operációs rendszerek részben alkalmasak erre a feladatra, a speciális monitorozó és naplózó szoftverek pedig ennél többet is tudnak, a drága munkaidő mellett megvédik a cégek titkait is a kiszivárogtatókkal szemben. A nagyobb cégek belső szabályzata rendszerint lehetőséget ad a munkáltatónak a számítógép-használat ellenőrzésére, sőt miután a munkába állás feltétele a szabályzat és az adatvédelmi hozzájárulás aláírása, a munkavállaló részéről jogi problémák sem vetődnek fel. Ennek ellenére a cégvezetés – sokszor még az első rossz tapasztalatok után is – kínosan ügyel arra, hogy beosztottai "biztonságban érezzék magukat".
Pedig a szakszerű monitorozás technikai feltételei ma már adottak. Kaiser László, a CeBit-en nemrég Európai Minőség Díjjal kitüntetett EagleEye egyik programozója, a SaveAs Kft. technikai igazgatója szerint az operációs rendszerek ezen a téren fejletlennek mutatkoznak. A hálózatba kötött gépeken végrehajtott műveleteknek csak egy részét naplózzák, azok közül pedig, amelyek a kiszivárogtatás tipikus módjai, szinte egyet sem. A naplóból nem kereshető vissza például egy adott dokumentum életútja, nem tudni, melyik gépen, ki és mikor készített róla másolatot, mentette-e külső adathordozóra, módosította-e vagy másolt-e ki belőle fontos információkat, sőt az sem ellenőrizhető, hogy az adott dokumentum hány formában és néven létezik a rendszerben. Márpedig ezen információk nélkül a legelemibb felhasználói tudással rendelkező alkalmazott is a lebukás veszélye nélkül szivárogtathat ki olyan állományokat, amelyek üzleti titkokat tartalmaznak.
A fenti lehetőségeket kombinálva napjaink egyik jelentős biztonsági kihívásával az információval kereskedők egy memóriakártyával felszerelt telefon segítségével gyakorlatilag minden általuk hozzáférhető adatot képesek kijuttatni a szervezetből.
