A NASA közép-európai idő szerint holnap hajnalban, 4 óra 49 perc és 4 óra 52 perc között a floridai Cape Canevaral légibázisról készül fellőni a valaha készített legérzékenyebb műszerezettségű űrteleszkópot, a Keplert. A küldetés névadója nem más, mint a 17. század meghatározó német tudósa, Johannes Kepler, aki Galileo Galilei munkásságát felhasználva felfedezte a bolygók mozgásának törvényszerűségeit. A műszer feladata az emberiség valaha megfogalmazott egyik legnagyobb kérdésének vizsgálata: egyedi képződmény-e a Föld bolygó az univerzumban?
Frissítés: A Kepler-misszió sikeresen kezdetét vette közép-európai idő szerint szombat hajnalban 4 óra 50 perckor, az űrtávcsövet hodozó Delta II-es rakéta felbocsátásával.
A fotométernek vagy fényességvizsgálónak is nevezett Kepler bő három és fél évig fog pásztázni hozzávetőlegesen 100 ezer csillagot a saját galaxisunkban található Hattyú (Cygnus) és Lant (Lyra) csillagképekben.
A Kepler nem optikai teleszkóp, vagyis nem „fényképeket” készít, mint a Hubble vagy a Spitzer űrtávcsövek. Helyette a Napunkhoz hasonló csillagok fénykibocsátásában fellépő ingadozásokat fogja regisztrálni – ezen adatok segítségével ugyanis megállapítható, hogy a csillag körül kering-e valamilyen bolygó, és ha igen, milyen alapvető tulajdonságokkal rendelkezik. Amennyiben valaki például a Napot vizsgálná egy ilyen eszközzel a messziségből, akkor a kellő érzékenységű eszköz birtokában észlelhetné, ahogyan a csillag fénye egy picit elhalványodik, amint a Föld a fényességvizsgáló műszer és a vizsgált csillag közé kerül. A fényerősség ingadozásából kiszámítható, hogy az objektum mekkora tömegű és milyen hőmérsékleti értékek jellemzik.
A kutatás tárgya
Ha ugyanis Föld-szerű égi objektumokat keresünk, számításba kell vennünk a bolygó hőmérsékletét: minél távolabb van a csillagától, annál alacsonyabb a hőmérséklete és fordítva. A nagy hidegben a víz megfagy, magas hőmérsékleten viszont elpárolog – víz hiányában pedig, a tudósok úgy vélik, az élet sem alakulhat ki.
A kutatók példája szerint egy Jupiter méretű bolygó felfedezésének körülményei nagyjából ahhoz hasonlíthatóak, mint amikor egy szúnyogot próbálunk észlelni, amint az egy autó reflektora előtt repül el. A Föld átmérőjét tekintve 11-szer kisebb a Jupiternél, vagyis körülbelül akkora feladat a miénkhez hasonló méretű bolygót kiszúrni, mintha egy apró bolhát keresnénk ugyanabban a fényáradatban.
A NASA magabiztos a küldetés sikerességét illetően, habár az első eredményekre még nagyon sok időt kell várnunk. A tudósok szerint ha a Föld méretű bolygók gyakoriak, akkor a Kepler akár több százat is megtalálhat közülük.
Viszont ha fel is fedezünk a miénkhez hasonló bolygókat, az óriási távolságok miatt a tudomány mai állása szerint képtelenség lenne meglátogatni űrbéli testvéreinket: a hozzánk legközelebb eső csillagrendszer, az Alfa Centauri több mint 4 fényév távolságra helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy egy rakétával óránként 28 ezer kilométeres sebességgel repesztve bő 165 ezer év alatt érhetnénk el odáig – a csillagközi utazásokat tehát egyelőre meg kell hagynunk a tudományos fantasztikum világának.
