Nem látja annak lehetőségét Marchhart Pál, a Vodafone Magyarország Rt. távközlés-politikai igazgatója, hogy az uniós szabályozás piackonform módon avatkozzék be a roamingdíjak megállapításába. Marchhart ezt egy pénteki sajtóbeszélgetésen Viviane Redingnek, az Európai Unió távközlési biztosának minapi megszólalása kapcsán jegyezte meg. Reding a Financial Times című brit lapban olyan törvénykezési folyamat elindítását helyezte kilátásba, amelynek eredményeként – várhatóan 2008-tól – a mobilszolgáltatókat azonos tarifák alkalmazására köteleznék a nemzetközi és a helyi hívásoknál, vagyis a roamingdíjak csökkennének, így olcsóbbak lennének a külföldi beszélgetések. Marchhart azért is áll értetlenül a biztos kijelentése előtt, mert a szabályozás kiskereskedelmi árra vonatkozna, ami pedig szokatlan az Európai Unióban.

Marchhart tehát nem tartja járható útnak a szabályozás útján történő beavatkozást, ehelyett a cégek közötti kölcsönös előnyökre épülő megállapodás – amelynek során például egymás piacára terelik a forgalmat – hozhat eredményt, hisz a roamingdíjakról a mobiltelefon-társaságok egyeznek meg egymással. A roaming is versenypiac, így itt is érvényesülhetnek ennek ármérséklő hatásai. Marchhart megjegyezte, hogy a roamingköltségeket valahol el kell számolni, nem megoldható tehát, hogy a külföldön fogadott hívások után ne kelljen a fogadó félnek roamingdíjat fizetni más hálózatok használatáért. A távközlési cégeknek egyébként akkor is költségük keletkezik, ha a külföldön tartózkodó ügyfelük nem kezdeményez vagy fogad hívást, a társaságoknak ugyanis eközben is állandóan frissíteniük kell az esetleg roamingoló előfizetőre vonatkozó információkat, s ehhez nemzetközi szolgáltatókat kell igénybe venniük.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a roamingforgalom gyakran nem csupán két szolgáltató között zajlik, sőt olyan is előadódik, hogy a magyarországi mobiltelefon társaság „érintetlen marad” egy-egy hívás kapcsán, például amikor ügyfele külföldről egy harmadik országba telefonál. Még bonyolultabb feladványt jelent a pre-paid, vagyis az előre fizetett kártyás ügyfelek roamingolása, hisz ez esetben valós idejű, azonnali számlázási adatcserére van szükség, míg a havi számlás ügyfelek esetében erre később kerül sor. Mindeközben a forgalom elszámolását nem az érintett cégek, hanem elszámoló házak végzik.

A romaing valójában export-import üzlet, s miután a szabályozás „csak” az uniós országokra vonatkozna, a döntés következtében az unióban működő társaságoknak olcsón kellene eladniuk a perceket, viszont drágán vehetnék meg azokat, vagyis Marchhart Pál szerint ez is kedvezőtlenül érintené a 25-öket, benne a magyar előfizetőket.