A volt NSA-alvállalkozóval (National Security Agency – az Egyesült Államok legfontosabb nemzetbiztonsági ügynöksége) partneri kapcsolatban álló brit lap, a The Guardian folytatta az Edward Snowdentől megkapott dokumentumok tavaly nyáron megkezdett ismertetését, és most olyan részleteket tettek közzé, melyek szerint az NSA naponta közel 200 millió szöveges üzenetet gyűjtött be szerte a világról (a cikkből nem világos, hogy metaadatok gyűjtéséről van szó, vagy pedig magát a tartalmat is megszerezték és elemezték, de egyéb utalásokból ez utóbbi valószínűsíthető), és ezek az adatok az üzenetek mellett a felhasználók tartózkodási helyéről, felhasznált hálózataikról, illetve hitelkártyájukról is tartalmaztak felhasználható információkat.
A Snowdentől származó dokumentumok alapján a The Guardian és szintén brit Channel 4 News tévécsatorna kicsit tovább vizsgálódott, és arra jutottak, hogy a korábbi vádak ez esetben is helytállóak, ugyanis az sms-ek gyűjtése és tárolása nem célzottan, hanem tömeges jelleggel történt. Mindebben, a „Dishfire” fedőnevű projektben az NSA brit testvérszervezete (Government Communications Headquarters – GCHQ) is részt vett.
A mobilhasználatból fakadóan az sms-ek adatainak megszerzése az egyik legkiválóbb hírszerzési eszköz: a profilozásra, az üzeneteket elküldők és fogadók kapcsolati hálójának, mozgásának, érdeklődési körének stb. feltérképezésére elsőrendűen alkalmas. A 200 milliós adatot egy 2011-es dia bizonyítja, melyen az szerepel, hogy az év áprilisában ennyi üzenetet gyűjtött be a rendszer. Az üzenetek tárolása mellett a hírszerzők egy „Prefer” nevű alprogram segítségével automatizáltan elemezték ki a begyűjtött sms-eket – pl. információkat vontak ki a nem fogadott hívásokból vagy a roaminghasználatból is.
A The Guardian ismertetője szerint a napi közel 200 millió sms-ből az NSA, illetve a brit titkosszolgálat több millió konkrét adathoz jutott, emellett több százezer mobilon intézett tranzakciót tudtak azonosítani, valamint több mint 76 ezer geolokációs adatot szűrtek ki.
Az NSA már kommentálta is a nyilvánosságra hozott információkat, és szóvivőjük közölte, hogy a „nem gyanús” személyek számára semmiféle következménye nincs az adatgyűjtésnek, mivel az kifejezetten az Egyesült Államok számára veszélyt jelentőket vette célba. Emellett mind az amerikaiak, mind a britek azzal védekeztek, hogy a megfigyelésre vonatkozó törvényeknek szigorúan engedelmeskedve végezték munkájukat, ám a dokumentumok nem egy helyen utalnak arra, hogy a hírszerzők gyakran átlépték a törvényesség határát, olyan kereséseket futtattak le, melyre nem volt felhatalmazásuk – és ennek törvénytelen voltával maguk is tisztában voltak, mivel igyekeztek rejtve végezni ezt a tevékenységet.
