Egy brit programozó által készített chatprogram viselkedett leginkább ember módjára az idén New Yorkban megrendezett döntőben, és ezzel először került a szigetországba az éves Loebner-díjjal járó 3000 dollárnyi készpénz és bronzérem. George, a csevegő robot az emberekkel folytatott beszélgetés során tanulta és fejlesztette beszédkészségét.
Emberi gépek
A Loebner-díj tulajdonképpen az Alan Turing brit matematikusról elnevezett Turing-teszt gyakorlatba való átültetésének tekinthető. A tudós 1950-ben publikált, „A számítógép és az intelligencia” című tanulmányában egy olyan módszert ír le, mellyel mérhető, hogy egy gép milyen mértékben tudja utánozni az embert, azaz mennyire képes gondolkodó személyiségként viselkedni. A teszt lényege, hogy egy személy elektronikus úton két külön helyiségben lévő alanynak tesz fel kérdéseket – egyikük ember, a másik számítógép. A kérdésfeltevőnek a válaszok alapján képesnek kell lennie a gépi beszélgetőpartner beazonosítására. Amikor erre nem lesz képes, elérkeztünk a gondolkodó gépek korába. (Turing egyébként úgy vélte, hogy a 20. század végére egy átlagos kérdező 5 percnyi beszélgetés után már legfeljebb csak 70 százalékos eséllyel tudja majd beazonosítani a gépet.)
A díjat Hugh Loebner szociológus és filantróp alapította 1990-ben a cambridge-i viselkedéstudományi központ közreműködésével. A fődíj – amely az első olyan komplex, szöveget, beszédet és vizuális ingereket is értelmezni tudó gépnek jár majd, melyet a bírák nem tudnak megkülönböztetni az embertől – 100 000 dollár és egy aranyérem lesz. Amíg ez el nem kel, minden évben 2000 – illetve 2005-ben már 3000 – dolláros díjat és bronzérmet vehet át az adott versenyben résztvevő legemberibb komputer. A jelenleg 64 éves Loebner biztos abban, hogy a fődíj az ő életében nem talál gazdára.
A díj hírnevét csorbítja, hogy a mesterségesintelligencia-kutatás szaktekintélyei és műhelyei hagyományosan bojkottálják a versenyt.
Nincs hobbija
George-nak – és megálmodójának, az angol Rollo Carpenternek – az idei döntőben három másik fecsegő bottal kellett megküzdenie. A verseny során a jelöltek anonim csevegtek négy bíróval, akik ezt követően egytől ötig terjedő skálán osztályozták reakcióik emberi mivoltát. George azzal lepte meg az egyik bírót, hogy megvádolta: nem ember, majd arról beszélgetett vele, hogy miért nincs egyetlen hobbija sem.
Emberi gépek
A Loebner-díj tulajdonképpen az Alan Turing brit matematikusról elnevezett Turing-teszt gyakorlatba való átültetésének tekinthető. A tudós 1950-ben publikált, „A számítógép és az intelligencia” című tanulmányában egy olyan módszert ír le, mellyel mérhető, hogy egy gép milyen mértékben tudja utánozni az embert, azaz mennyire képes gondolkodó személyiségként viselkedni. A teszt lényege, hogy egy személy elektronikus úton két külön helyiségben lévő alanynak tesz fel kérdéseket – egyikük ember, a másik számítógép. A kérdésfeltevőnek a válaszok alapján képesnek kell lennie a gépi beszélgetőpartner beazonosítására. Amikor erre nem lesz képes, elérkeztünk a gondolkodó gépek korába. (Turing egyébként úgy vélte, hogy a 20. század végére egy átlagos kérdező 5 percnyi beszélgetés után már legfeljebb csak 70 százalékos eséllyel tudja majd beazonosítani a gépet.)
A díjat Hugh Loebner szociológus és filantróp alapította 1990-ben a cambridge-i viselkedéstudományi központ közreműködésével. A fődíj – amely az első olyan komplex, szöveget, beszédet és vizuális ingereket is értelmezni tudó gépnek jár majd, melyet a bírák nem tudnak megkülönböztetni az embertől – 100 000 dollár és egy aranyérem lesz. Amíg ez el nem kel, minden évben 2000 – illetve 2005-ben már 3000 – dolláros díjat és bronzérmet vehet át az adott versenyben résztvevő legemberibb komputer. A jelenleg 64 éves Loebner biztos abban, hogy a fődíj az ő életében nem talál gazdára.
A díj hírnevét csorbítja, hogy a mesterségesintelligencia-kutatás szaktekintélyei és műhelyei hagyományosan bojkottálják a versenyt.
Nincs hobbija
George-nak – és megálmodójának, az angol Rollo Carpenternek – az idei döntőben három másik fecsegő bottal kellett megküzdenie. A verseny során a jelöltek anonim csevegtek négy bíróval, akik ezt követően egytől ötig terjedő skálán osztályozták reakcióik emberi mivoltát. George azzal lepte meg az egyik bírót, hogy megvádolta: nem ember, majd arról beszélgetett vele, hogy miért nincs egyetlen hobbija sem.
