Már a legutóbbi, 2012-es PISA-felmérés is szomorúsággal kellett eltöltsön bennünket, de a friss kimutatás már az összeomlás előjeleit hordozza: Magyarországon a reál oktatás még talpon van, ám a lecsúszás sebessége megnőtt.

Az OECD háromévente 72 országban végzi el több mint 500 ezer 15 éves diák bevonásával a felmérést, melynek elsődleges célja, hogy kimutassa: mennyire képesek a kamaszok a való életre szabott feladatokban alkalmazni az iskolában megszerzett természettudományos, matematikai és szövegértési tudást.

Míg a 21. század első évtizedében a magyar diákok átlagos – értsd: nagyjából stagnáló, sem előre, sem hátra nem mozduló – képességeket mutattak a mérőszámok alapján, addig a 2012-es jelentés már komoly romlásra mutatott rá: mindhárom mért területen az átlag alatt teljesítettek.

Ezzel szemben a 2015-ben végzett felmérés drámai visszaesést mutat – hogy csak egyet emeljünk ki: a természettudományok területén az átlagtól való lemaradásunk 2012-ben 7 mérőpont volt, ám ez három év alatt a duplájára nőtt, tavaly már 16 ponttal voltunk lemaradva az átlagtól. Ezt az eredményt még keserűbbé teheti, hogy a 2012-ben Magyarországhoz hasonlóan teljesítő nyolc ország mind javított eredményén.

A minden szakterületen fontos szövegértésnél még rosszabb a helyzet: itt a 2012-es nyolc pontos lemaradás három év alatt a háromszorosára nőtt, és itt is az a helyzet, hogy hogy a három évvel ezelőtt hasonlóan tejesítő országok mind javítottak.

Matematikából ugyan nem estünk vissza a mérőszámok alapján – és közben az OECD-átlag is csökkent négy ponttal –, de ez stagnálás, és még mindig 13 pontos a lemaradásunk.

[+]

Az ugyan örvendetes, hogy az összes tényezőt figyelembe véve a diákok körében nőtt a természettudományok iránti érdeklődés, ám ez még nagyon messze van most is az átlagtól – arról nem is beszélve, hogy a kiugráshoz az átlagot jóval meghaladó értékekre lenne szükség. És ezt a képet még rosszabbá teszi, hogy 2006-hoz képest a természettudományból alulteljesítők aránya is az átlag fölé emelkedett, nem is keveset (15-ről 26 százalék), ugyanakkor a kiváló természettudományos ismeretekkel rendelkezők aránya 6,9 százalékról 4,6 százalékra csökkent.

Az az ország társadalmi kettészakadására utaló eredmény, hogy ha a szociális, kulturális és gazdasági helyzetből fakadó különbségeket nézzük, döbbenetesen nagyra nyílt az olló: míg az OECD-országokban a legjobb hátterű diákok átlagosan 88 ponttal értek el többet, mint a hátrányos helyzetűek, ez a különbség hazánkban több mint 200 pont – a szociális helyzetet, az alapot mérő statisztikáknál minden esetben ilyen vagy még nagyobb szakadást mutatnak ki az eredmények, vagyis Magyarországon a hátrányos és a kiemelten jó helyzetben lévő gyerekek között nem árok, hanem szakadék van.

A teljes természettudományos listát egyébként továbbra is az ázsiai országok uralják, az első 11-ből nyolc ázsiai, közéjük Európából csak a finn diákok jutottak be.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma gyorsjelentést adott ki a felmérésről, amelyben egyrészt elismerik az adatokat(!), másrészt igyekeznek kiemelni, hogy a digitális tesztek és néhány feladattípus szokatlan lehet a magyar gyerekeknek, ezen kívül a legtöbb kitöltő nálunk kilencedikes, míg sok országban tizedikesek voltak –, és azt is hangsúlyozták, hogy a rossz teljesítményünk összefügg azzal, hogy Magyarország szegényebb a legtöbb előtte végző országnál.

Ehhez Palkovics László oktatási államtitkár a hvg.hu-nak nyilatkozva hozzátette: "Az egyértelmű volt, hogy a természettudományos mérésnél olyan feladatot kellett megoldani, amit a magyar gyermekek nem tanulnak az iskolában, nincs benne a tananyagban, hogy egy bizonyos eszköztárral hogyan modellezzenek egy ilyen feladatot."

Ugyancsak ebben a cikkben idézik a kiváló oktatási szakembert, Ostorics Lászlót, aki ügyesen megfogalmazott kritikájában kiemelte: az igaz, hogy a kompetenciákat, a hasznosítást számonkérő PISA-ban drámaiak az eredmények, ám a másik felmérésben (TIMSS), mely azt nézi meg, hogy az előírt tananyagot milyen mértékben sajátították el (magolták be) a diákok, jók vagyunk.