A világ második legnagyobb merevlemezgyártója, a székhelyét tavaly a Kajmán-szigetekről Írországba áthelyező, de Kaliforniából irányított Seagate a múlt héten egy nyilatkozatban ismertette álláspontját a flashmemóriára épülő háttértárak (Solid State Disk, vagy röviden SSD) rövid távú növekedési potenciáljáról. A vállalat szerint a közhiedelemmel ellentétben még jó ideig elképzelhetetlen, hogy ezek a notebookokban leváltsák a ma elterjedt merevlemezeket, egyszerűen azért, mert az SSD-khez szükséges NAND flashchipekből a gyártók nem tudnak eleget előállítani.
A Seagate egyébként hagyományosan ellenségesen viszonyult az új technológiához, és a mai napig is csak bátortalanul – a riválisainál jóval ritkábban – alkalmazza azt a termékeiben. A cég korábbi, két éve menesztett vezérigazgatója, William Watkins 2008-ban többek között azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy gyakorlatilag megfenyegette az SSD-gyártókat: szabadalombitorlás miatt be fogják perelni őket, ha a „szükség úgy hozza”. Watkins leváltásakor a távozó vezető egyik ballépésének éppen a flashmemóriás háttértárak lebecsülését és gyakorlatilag teljes hanyagolását tartották a szakértők.
Nincs és nem is lesz elég
A most publikált nyilatkozat szerint azonban a vállalat továbbra sem hisz az SSD-k hatalomátvételében. Mint írják: egyszerűen nem áll ma rendelkezése és még jó ideig nem is fog rendelkezésre állni akkora NAND-gyártókapacitás, amekkorára a notebookpiac tárolási igényeinek kiszolgálásához szükség lenne. Tavaly a világszerte előállított laptopokba épített merevlemezek összkapacitása 69 exabájt volt (1 exabájt 1 millió terabájtnak vagy 1 milliárd gigabájtnak felel meg). Ehhez képest a 2010-ben gyártott teljes NAND-mennyiség valamivel több, mint 11 exabájt kapacitást adott ki, amelynek ráadásul mindössze 7 százaléka (0,86 exabájt) került SSD-meghajtókba, a többit mobiltelefonokba, táblagépekbe vagy memóriakártyákba építették be.
A piackutatók előrejelzései szerint – érvel tovább a Seagate – az idén laptopokba összesen 95 exabájt merevlemez-kapacitást pakolnak a gyártók, miközben a NAND-gyártás összkapacitása 21 exabájtra nő. Ez ugyan lendületes bővülési ütem (82 százalék), de a laptoppiac igényeinek kiszolgáláshoz még mindig édeskevés. Főleg úgy, hogy ennek a kapacitásnak várhatóan 91 százaléka nem SSD-kbe, hanem a fent már felsorolt készülékekbe kerül.
Rendkívül költséges
A vállalat szerint rövid távon a gyártókapacitás sem növelhető gazdaságosan az igényeknek megfelelő ütemben. Egy korszerű NAND-gyár létesítésének költsége elérheti a 10 milliárd dollárt, és a beruházás kezdetétől a gyártás beindításáig 2-3 évre van szükség. Egy ilyen megafab 2011-ben a globális notebookpiac teljes tárolási igényének 4 százalékát tudná lefedni flashchipekkel, ami körülbelül 2 milliárd dollár árbevételt jelent – ez áll a mérleg másik serpenyőjében. Ahhoz pedig, hogy az idén gyártott noteszgépek mindegyikébe SSD kerülhessen, 250 milliárd dollárnyi kapacitásbővítésre lenne szükség – mondják.
A cég szerint ezek a számok egyértelműen bizonyítják, hogy az SSD-gyártók még jó ideig nem fogják tudni kielégíteni a tárolási igényeket, alacsonyabb fogyasztása révén hiába is lenne megfelelőbb laptopháttértár ez a merevlemeznél. Magyarán: hosszú idő eltelik még addig, amíg a flashtárak kiszorítják a HDD-ket a noteszgépekből.
