Richard Stallman
Két nagy hírű szakember is megfogalmazta a napokban az aggályait a hálózati megoldások, a röviden SaaS-ként (Software as a Service) említett elképzelésekkel szemben.
Először Larry Ellison, az Oracle vezetője minősítette (káros) „divatnak” ezeket az elképzeléseket (a női divatokhoz hasonlítva „betegnek” és „ostobaságnak” nevezte a cloud jelenlegi trendjét), majd pedig Richard Stallman, a szabad szoftveres világ egyik gurujának nyilatkozata kavart egy kisebbfajta vihart mind nálunk, mind pedig az egész világon, hiszen a GNU atyja egy olyan jelenségről beszélt, mely – úgy tűnik – nem egyszerűen technológiai, nem egyszerűen gazdasági, hanem komoly hatásai lehetnek az IT-ipar egész jövőjét illetően. Stallman véleménye szerint a szabad szoftverek jó dolgok, de ha ezek webkettes alkalmazásként működnek majd esetleg, az egészen más dolog. Szerinte ez csapda, „több mint hülyeség: egy marketinges hype kampány”.
Sokat segít nekünk Stallman gondolkodásának megértésében, ha tudjuk, hogy ő hozta létre a Free Software Foundationt (FSF – Szabad Szoftver Alapítvány), azt a szervezetet, mely a szabad szoftverek terjesztésében segédkezik. Stallman szerint a szabad szoftver „…megadja a felhasználónak a megosztás, a tanulás és a módosítás szabadságát. Azért hívjuk szabad szoftvernek, mert a felhasználó azt csinál vele, amit akar”, s a szabad szoftverek segítik a web működését olyan eszközök formájában, mint például az Apache Web Server, ami 2008 júniusában az oldalak 49,12%-át szolgálta ki.
Stallman gondolatmenete szerint a webalapú programok az ún. „cloud computing” elemei közé tartoznak: a szoftvereket szolgáltatásként kínálják a felhasználóknak; olyan alkalmazásokról van szó, amelyeket ASP-szoftverekként is emlegetnek. A salesforce.com jól ismert példa a nagyvállalati méretű számítástechnikában. A méretgazdaságossági megfontolások lehetővé tették a nagyobb webes társaságok számára, hogy szolgáltatásaikat igen alacsony árszinten kínálják. A kis vállalatok számára infrastrukturális fejlesztések váltak lehetővé azáltal, hogy a mások számára kínált programok fejlesztési költségei jelentősen csökkentek.
A webalapú alkalmazások lehetnek „ingyenesek”, vagy majdnem ingyenesek, de – egy másik szempontból nézve – nem szabadok az FSF definíciója szerint. A felhasználó ugyanis nem tehet azt az alkalmazással, amit akar, következésképpen nem „szabad”; s a júzer gyakorlatilag beleegyezett abba, hogy átengedi az adatok feletti irányítást, illetve magát az adatokat másoknak is. Ez viszont mind magánéleti, mind tulajdonjogi szempontból kinyitotta az ajtót a visszaélések számára, mondja Stallman – szerinte a Facebook példája kiválóan rávilágított erre. Ugyanakkor azonban a webkettes programok biztosítanak egy API-t a felhasználók számára saját adataik elérésére. Tipikus példa erre a webalapú e-mail, amit POP3 vagy IMAP protokollokon keresztül is elérhetünk.
Be kell látnunk, véli a szabad szoftverek prófétája, hogy a lokális hálózatokon keresztül alkalmazott megosztásokkal már eléggé elkényelmesedtünk. A „cloud computing” ugyanennek az ötletnek a kiterjesztése nagyobb méretekre. Vannak ugyanis kockázatok abból a szempontból, hogy elveszítjük a kontrollt az adataink felett, s ez hosszú távon egy cégnek sem érdeke: az interneten terjedő szóbeszéd ugyanis elriasztaná a potenciális ügyfeleket.
Stallman ugyan említést sem tett róla, de – mondják a kritikusok – minden nap kereskedelmi programokat használunk. Sokan – bár a teljes piacot nézve nagyon kevesen – nyílt forráskódú operációs rendszert használnak, mások (a többség) azonban a Windowstól vagy a Mac OS X-től függenek – esetleg megveszik a Red Hat Linux kereskedelmi verzióját, mert jobban érzik magukat, ha ott van a hivatalos támogatás.
A webalapú alkalmazások – most mindegy, hogy nyílt vagy kereskedelmi – gyakorlatilag csak kiterjesztései e mentalitásnak – állítja Stallman. Eddig ezek a szolgáltatások megbízhatónak és olcsónak tűntek, és jelenleg nem is látszanak ettől az úttól jelentősen eltérő trendek. Kényelmes, hogy az eladási adatokat a salesforce.com-on, a dokumentumaimat a Google Docson, a fotóimat a Flickren, a blogjaimat a Wordpressen, a gondolataimat pedig a Twitteren tároljam. Megvan a lehetőség arra, hogy mindezt megosszuk a világgal, ami egy lokális alkalmazás esetében lehetetlen, ez pedig minden elkészített tartalmat értékesebbé tesz.
A (bevallhatjuk: némiképp konfúz) gondolatmenetet elemző Computerworld szerint Stallman megállapításai jó szándékúnak tűnnek, de jelenleg alaptalanok. Olybá tűnik – véli a lap újságírója –, hogy a webes alkalmazásokat kínáló cégek a megrendelők elégedettségében látják növekedésük zálogát, s ezt alapvető szolgáltatások olcsó, ingyenes, nyitott kínálatával érik el. S úgy látszik, hogy a modell jól működik.
