Még meg sem jelent, máris hatalmas vihart kavart az a kongresszusi jelentés, mely szerint a nagy kínai távközlésieszköz-gyártók amerikai jelenléte a cégek szoros állami felügyelete következtében nemzetbiztonsági kockázatot jelent, és ez elfogadhatatlan. Az érintett kínai cégek határozottan tagadják a vádakat.

Potenciális veszély

A Kongresszus hírszerzési bizottsága 11 hónapig folytatta azt a vizsgálatot, melynek eredményeit ma, október 8-án hozzák nyilvánosságra, és különösen két, a világpiacon egyre nagyobb szerepet játszó cégre koncentráltak: a Huaweire és a ZTE-re – a hálózati eszközöket illetően a Huawei a svéd Ericsson után a második legnagyobb vállalat, a ZTE az ötödik a rangsorban.

Az egyelőre még csak közvetetten ismert jelentés szerint a kínai cégeket a kínai állam ellenőrzi, így biztonsági szempontból aggályos az eszközeik használata, és a bizottság javaslata szerint, ha biztosítani kívánják az amerikai szellemi tulajdon védelmét, az amerikai polgárok magánéletének sérthetetlenségét, illetve az Egyesült Államok nemzetbiztonságát, akkor a szolgáltatóknak és a fejlesztőknek a kínaiak helyett más szállítót, szállítókat kell keresniük – legalábbis ezt mondta a bizottság elnöke, Mike Rogers a CBS televízióban a jelentést kommentálva vasárnap.

Konkrét bizonyítékok még nem ismertek, a kínaiak tagadnak

A kiszivárgott információk szerint meg nem nevezett iparági szakértők, illetve jelenlegi és korábbi Huawei-alkalmazottak által szállított adatok alapján indult a vizsgálat. A bizottság a mai tájékoztató után az eredményeket további vizsgálat céljából átadja az Igazságügyi Minisztériumnak és az egyik legfontosabb nemzetbiztonsági szervnek, Department of Homeland Securitynek.

A kínai cégvezetők szeptember 13-ai meghallgatásukkor kijelentették, hogy soha nem tennének eleget például egy olyan kínai kormányzati kérésnek, hogy eszközeikkel kémkedjenek, mivel ez gyakorlatilag céges öngyilkosságot jelentene.

Nem ez az első eset, hogy ezeknek a kínai cégeknek hasonló vádakkal kell szembenézniük: nemrég Ausztrália kormánya döntött úgy, hogy túl kockázatos lenne, ha a kínai gyártók beszállnának az ország hálózatának modernizációjába.

Az bizonyos, hogy a kínai államrend ismeretében megfontolandó, hogy vajon mekkora tényleges lehetőség van arra, hogy a kínai kormány saját céljaira is felhasználja távközlési vállalataik világcégekké válását. Ugyanakkor sok szakértő állítja azt, hogy a nemzetbiztonsági aggodalmak mellett legalább ilyen fontos az, hogy a nyugatiak az igen veszélyes versenytársakká vált kínai vállalatokat ilyen módon, a politikai közvetítésével igyekeznek kiszorítani piacaikról.