A szex a virtuális világban is jó üzlet
Elindult a Second Life történetében az első per, melynek tárgya, hogy egy virtuális személy virtuális javakat lopott egy virtuális világban.
Az Eros kontra Simon ügyet egy brooklyni szövetségi bíróság tárgyalja. A hat virtuális kereskedő által benyújtott panasz Thomas Simon, New York-i lakost azzal vádolja, hogy olyan virtuális termékek (ruhadarabok, szexuális alapcsomagok – SexGen Platinum Base Unit v4.01 és a SexGen Platinum+Diamond Base v5.01!!! – stb.) kódjait lopta el, melyeket a fent nevezettek árusítanak a Second Life világában.
Az alperes, Thomas Simon (alias Rase Kenzo), azzal védekezik, hogy ez csak egy számítógépes játék. Az Eros vállalkozás vezetője, Kevin Alderman (alias Stroker Serpentine) – aki korábban is keveredett már konfliktusba a SexGen miatt – viszont a terjedelmes keresetben azt állítja, hogy az általuk kínált termékek a Second Life legkeresettebb árui közé tartoznak, és Simon tette a csorbítja nehezen megszerzett reputációjukat, emellett tettével anyagi kárt is okozott nekik. Például az oregoni Shannon Grei (Munchflower Zaius) esetében, aki ruhákat árul a virtuális világban, s állítása szerint két gyermekét egyedül nevelő anyaként roppant fontos bevételi forrás számára a Second Life, ahol saját tervezésű ruhadarabjait 50 centtől 4 dollárig terjedő áron adja az avataroknak.
Az elsőre akár tréfának is nevezhető per azonban azért nem minden alap nélküli, mivel a Second Life-ban lezajlott virtuális akciókat a való világban igazi pénzek mozgása követi. A Linden Lab, a világot működtető vállalkozás szerint roppant aktív a Second Life lakóinak kereskedelmi élete, úgy becsülik, a napi pénzmozgás egymillió (valódi) dollár körüli összeg. S ettől kezdve nem egyszerű a bíró dolga, mivel a való világ törvényeit egy merőben új területen kell alkalmaznia. Például: az alperes azt állítja, hogy az Eros által bizonyítékként benyújtott képeket úgy készítették az ő virtuális világban található otthonának belsejéről, hogy nem kértek ehhez tőle engedélyt. A valódi világban az ilyen módon szerzett bizonyítékot nem fogadják el, ám mi a helyzet ebben az esetben? Vagy a másik fontos pont: Thomas állítólag a Linden Lab platformjának réseit használta ki, s így szerezte meg a kódokat. Ezek szerint felmerül a Linden Lab felelőssége is? Shannon Grei ügyvédje, Frank Tanney állítása szerint itt egyszerűen szerzőijog-sértésről van szó, amelyet roppant komolyan kell venni: „Ez nem vicc. Ez nem egy játék. Károkozásról van szó.”
A per végeredménye azért is különösen érdekes lehet, mivel ezzel akár precedenst is teremthetnek hasonló peres eljárások számára.
