Egy törvénytervezet bukóban
Az e-tértivevényről szóló törvénytervezet sorsa, az előterjesztést érő kritikák, módosító javaslatok (csak egy a sok közül) újra csak azt mutatják, hogy milyen keservesen, nyögvenyelősen halad Magyarországon az e-ügyintézés megszervezése, illetve azt, hogy a hosszú-hosszú előkészítő munka ellenére mennyire át nem gondoltan nyújtotta be az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium a szabályozás tervezetét az országgyűlésnek. Habár a cégeljárásban tavaly július óta működik hasonló rendszer, ám az sem tökéletes, s a lehetséges rések most még jobban látszanak.
Az országgyűlés május 11-én 216 igen, 155 nem szavazattal fogadta el a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvényjavaslatot, ám Sólyom László köztársasági elnök május 28-án visszaküldte megfontolásra a szöveget, mivel több ponton is aggályosnak találta. Ezt megelőzően, még márciusban, az előkészítés folyamán Jóri András is kifogásolta az új központi állami szerv létrehozását, illetve azt is nehezményezte, hogy a biztosi hivatal véleményét nem kérték ki a törvényalkotási folyamat során. A fentiek mellett (egy hosszú sort folytatva, hiszen az elmúlt években sorozatosan érték támadások a most megszavazott elképzelést) számtalan szakmai kifogás, módosító javaslat is érkezett a tervezethez, köztük például a Magyar Elektronikus Aláírás Szövetségé vagy a Budapesti Ügyvédi Kamaráé.
A szövevényes ügy a köztársasági elnök vétójával vett most érdemi fordulatot, s az alábbi cikkben arra teszünk kísérletet, hogy áttekintsük a jelenlegi helyzetet, s amennyire lehetséges, számba vegyük a legfontosabb kifogásokat a már egyszer elfogadott törvény jelenlegi koncepciója kapcsán.
A törvényjavaslat dióhéjban
A törvényjavaslat szerint legkésőbb 2011 közepétől minden hivatalos iratra érvényes lesz az elektronikus kézbesítés. A rendszer kialakításakor létrehoznak egy kézbesítőszervet, az Állami Elektronikus Kézbesítési Szolgáltatót (ÁLEKSZ [© by Prime Online]). A szolgáltató időbélyegzőt helyez a kézbesítendő iratra, amelynek a tartalma ettől kezdve nem változtatható, s a törvény szerint ettől kezdve hitelesnek tekintendő, így a magánszemély által a bíróságnak vagy más hatóságnak küldött irat teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül. Magánszemély az Ügyfélkapun keresztül egy formanyomtatványt kitöltve kezdeményezheti egy hivatalos irat elektronikus kézbesítését, s ezzel az ügyfél vállalja azt, hogy az adott ügyet elektronikusan intézi a továbbiakban is.
Az űrlapon fel kell tüntetni a küldő címét (ha később mégis papír alapon folytatódna a kommunikáció). A számára érkezett hivatalos iratot is az Ügyfélkapun belépve veheti át az ügyfél: az átvétellel egy időben létrejön az elektronikus tértivevény, amit a rendszer visszaküld a feladónak, a címzettnek pedig engedélyezi a dokumentum megnyitását és a saját gépére való letöltését. A törvénytervezetben szerepel az is, hogy a magánszemély hivatalos irat érkezésekor e-mailben értesítést kap a kézbesítési szolgáltatótól (ha az e-mailt nem nyitja meg, akkor 3 nap múlva újabb értesítő levelet küldenek neki), illetve ha megadta a mobilszámát, és előre kérte, akkor SMS-üzenetet is kaphat.
Az értesítésnek azonban nincs joghatása, a határidőket az irat kinyitásától kell számítani. A „kézbesítési vélelem” meghatározása szerint: ha az ügyfél a tárhelyen nem veszi át az iratot, akkor az elhelyezést követő hatodik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni azt. Minden eljárásban egyszer lehet kérni az elektronikusról a papír alapú kézbesítésre áttérést, s ha az érintett hivatal ezt engedélyezi, akkor tovább már papír alapon intézik az ügyet, nem lehet visszatérni az elektronikus technikára.
A közbeszerzéseknél az ajánlatkérők hivatali kapuval, az ajánlattevők pedig ügyfélkapuval rendelkeznek majd. Minden eljárásnak lesz egy titkos kulcsa, amely csak az eljárás lezárásáig használható. A beérkezett ajánlatokat is csak ezzel lehet felbontani. Ezért a szolgáltatásért az Állami Elektronikus Kézbesítési Szolgáltató díjat kérhet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
