Álomból valóság
Elméleti áttekintőnk, melyben az egyik magyar filamentgyártó cég vezető vegyészmérnökét kérdeztük a 3D nyomtatásban használt alapanyagok tulajdonságairól, előcsalogatta a fórumon Zsoltot, akit a többség layerke néven ismer. Layerke néhány éve szeretett bele ebbe a technológiába, de úgy érezte, nem éri meg a pénzét az elérhető masinákba fektetnie. Azt gondolta, épít inkább egy olyat, ami kifejezetten az ő igényeit szolgálja, lehetőség szerint olcsóbban, mint amennyiért hasonlót vásárolhatna a boltban. Kifaggattuk a részletekről.
Hogyan kerültél a 3D nyomtatás közelébe? Mikor szippantott be ez a világ?
20 éves koromban kezdett el érdekelni a 3D marás, akkoriban jelentek meg Magyarországon a nyomtatóportról vezérelt marógép-vezérlő eszközök. Ekkor még elég drága volt ez a technológia, így érdeklődés szintjén ragadt a dolog. 2011-ben láttam először a neten 3D nyomtatót és mivel olcsóbb volt, mint egy marógép (nem kell olyan robusztusra megépíteni), illetve több fantáziát is láttam benne, pár hét alatt minden fellelhető anyagot elolvastam a témában. Úgy tűnt, még nagyon gyerekcipőben jár a történet. Mivel ekkoriban modelleztem is (4 repülőm és egy helikopterem is volt), letettem a dologról.
2014-ben megint szembejött velem egy 3D nyomtatásról szóló cikk, és mivel ekkor már nem modelleztem aktívan, így megérett az ötlet, hogy nekem is kell egy ilyen. Nekiugrottam az internetnek és kb 5-6 hónapig fórumokat olvastam angol, német és magyar nyelven arról, hogy melyiket lenne érdemes megvenni a kínálatból. Mivel mindegyikben találtam valami kivetnivalót, így a saját építés mellett döntöttem, plusz nem vagyok hajlandó pénzt adni olyasmiért, amit magam is meg tudok oldani - főleg ez döntött az építés mellett. Jobbat akartam, olcsóbban.
Papírra vetette (forrás: layerke) [+]
Miután fél évig fórumokat böngésztél, hogyan kezdtél bele? Honnan szerezted be az alkatrészeket?
Egy vasárnapi ebéd után, ültünk a családdal a nappaliban és beszélgettünk. Ekkor terelődött a szó újból a 3D nyomtatókra, és miután megnéztünk párat a neten, gyorsan leskicceltem a terveket egy papírra. Az alkatrészeket szinte darabonként rendeltem külföldről és itthonról, mert így tudtam megvenni mindenből a számomra leginkább megfelelőt. Nagyjából fél évig tartott a saját nyomtatóm elkészítése, hol nagyobb, hol kisebb lendülettel. A nagyobb lendület azt jelenti, hogy több egymást követő délután 4-5 órán át dolgoztam rajta, szombatonként egész nap, aztán jellemzően egy hét szünet következett, mert várnom kellett valamilyen alkatrészt. Nettó 170-200 munkaóra lehet a gépben, de mivel menet közben ezt nem mértem, csak becsülni tudom a ráfordított időt.
Milyen végzettséggel rendelkezel?
Műszaki-számítástechnikai technikusként végeztem, valamint olaj- és gázipari mérnök vagyok. Ez utóbbi területen is dolgozom egyébként. Minden műszaki dolog érdekel, ez is motivált, amikor belekezdtem a nyomtató elkészítésébe. Kellett hozzá persze az is, hogy anyagilag elérhető közelségbe kerüljön, viszont műszakilag kihívást jelentsen, amiből tanulhatok. Így is lett.
Mit tanultál közben? Volt olyan, amire nem számítottál?
Nem tudnék egyet kiemelni, rengeteg dolgot tanultam, a legfontosabb talán, de ez teljesen szubjektív, hogy semmit sem szabad alárendelni a hobbinak vagy hobbiprojektnek, mert sokkal fontosabb a család, a tisztaság, a nyugalom, a kipihentség. Azt gondolom, nem mehet ezek rovására az ember hobbija, legyen szó játékról, 3D nyomtató építéséről, modellezésről, vagy bármiről.
MDF lapokból, bőröndként mozgatható (15 kg!) (forrás: layerke) [+]
Műszaki értelemben véve rengeteg buktatóval találkoztam menet közben. Az olyan típusú embereknek, mint én, akik szeretik maguk megoldani a felmerülő problémákat, nagyon sok időt és energiát kell beleölni, hogy a végén sikerüljön. Rengeteget kell tanulni, komplex látásmódot igényel a feladat, hogy az egész rendszert egyben képesek legyünk szemlélni, nem szabad kizárólag részegységekben gondolkodni, mert akkor adott részletek lehet, hogy szuper jók lesznek, de a végeredmény gyenge, vagy akár működésképtelen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
