Mi is volt a gond a tintával?
Ha irodai nyomtató, akkor lézer – ez a közkeletű tétel annak az időszaknak a tapasztalataira épül, amikor hódító útjára indult a tintasugaras technológia, a maga akkori gyengeségeivel és előnyeivel. Az olcsó nyomtatók megjelenésével azokat sokan túlterhelve vagy a rendeltetésüktől eltérő területen próbálták használni és a csalódás nem maradt el. A 10-15 évvel ezelőtti tinták, nyomtatófejek és vezérlőelemek sem voltak mindig a helyzet magaslatán, így nem véletlen, hogy sokan elkönyvelték, hogy tintás készülékkel csak drágán és speciális papírra lehet nyomtatni, leginkább fotókat. Azóta jócskán estek a kellékanyag árak, rengeteget javult a technológia, érdemes – és meg is éri – még egyszer körülnézni.
Eléggé berögzült a köztudatba, hogy a lézernyomtató gazdaságosabb, mint a tintasugaras, szebben és gyorsabban dolgozik. Ez jelentős részben igaz is volt, éppen eleget hallottunk róla, hogy az otthonra vásárolt kis nyomtatókba többe kerül egy készlet tintapatron (vagy tintakazetta), mint maga a készülék. Az senkit sem zavart otthoni nyomtatójánál, hogy kicsit lassan készültek el az oldalak, de az már igen, hogy gondok voltak még a kontraszttal és a kontúrokkal, a színek élénkségével is, legalábbis, ha normál irodai papírt használtunk. Igazából domesztikálódásának első évtizedében csak a fotónyomtatásban tudott bizonyosan jobbat nyújtani a színes tintasugaras technológia.
Máig méltán dicsért lézernyomtató a HP LaserJet 4 – akkoriban a tintasugarasok még nem rúghattak mellette labdába
Csakhogy az idők és technológiák változnak. Nem csak nagyobb felbontású fejek, de jobban száradó, kevésbé beivódó tinták is jelentek meg. Sokáig zajlott a színes tinták számáról, minőségéről és cseppméretéről szóló versengés, végigértünk a DPI-háborún is míg mára kikristályosodott, hogy dokumentumnyomtatáshoz a pigmentált tinta az ideálisabb, akár thermal inkjet, akár Micro-Piezo nyomtatófej juttatja a papír felületére. Ugyanez a nafta egész jó fotókat alkot porózus szerkezetű papírokon, de igazán jó színkeverést otthoni-irodai szinten inkább a vízbázisú tintákkal lehet produkálni, no és 5, de inkább 6 vagy több tintából – akinél a fotók és kreatív tervek színhűsége a cél, az valószínűleg ebbe az irányba kell, hogy elinduljon. Közben a lézernyomtatók és LED-nyomtatók is fejlődtek, megjelentek a kémiailag növesztett tonerek, melyek elemi pontjai az egyenletesebb szemcseméret miatt pontosabban pozícionálhatók a papíron és élénkebb, fényesebb felületet adnak. A kontraszt persze tonerrel továbbra is maximális, a kontúrok pedig valódi 1200 DPI felbontással már nagyon szépek tudnak lenni – egyébként ez sem általános, olcsóbb és drágább lézernyomtatók körében egyaránt találkoztunk már „szőrös” betűkkel. Persze ez csak a grafikusokat, tipográfusokat és tervezőmérnököket hozná ki a sodrukból, a szerződések nyomtatására szakosodott túlterhelt ügyfélszolgálatos munkatársak valószínűleg nem is veszik észre a különbséget. És bizony, ugyanígy lennének (és vannak) egy jó tintasugaras dokumentumnyomtatóval is, különösképp azért, mert a tintások bizony jócskán feljöttek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
