Retró hősök

Az IT történetéből leginkább az emlékezetes sikereket szokás felemlegetni, pedig igen szép számmal találkozhatunk tanulságos bukásokkal is. Korukat technikailag megelőző, de kényelmetlen kütyük, félresiklott szemléletű szoftverek között vezetett az út napjaink számítástechnikájáig. Mi nem csak a szépre emlékezünk, most három kategóriában húztuk elő a legemlékezetesebb termékeket.

Lehet imádni vagy épp utálni az Apple szemléletét és termékeit, de tény, hogy nem csak a mai, már fogyasztói jellegű termékek piacán meghatározó a cég, hanem az volt a hetvenes-nyolcvanas években (mikroszámítógép forradalmának idején) is. A cég első sorozatban gyártott gépe, az Apple II igen sikeres volt, 1977-től tizenhét éven át gyártották, összesen 5-6 millió kelt el belőle. 1980-ban indult hódítónak szánt útjára az utódmodell, az Apple III, mely biztos befutónak tűnt a gyártó szemében, de négy év alatt talán 65-75 000 darabot sikerült belőle eladni világszerte.

Apple III [+]

Az Apple III ugyan gyorsabb volt, beépített floppy meghajtót, több (129-256 KB) memóriát és 80 oszlopos megjelenítőt tartalmazott, de a képességeit kihasználni hivatott üzleti szoftverek megjelenése csúszott. Gyenge Apple II kompatibilitás és néhány tervezési hiba is sújtotta a felhasználókat (a hűtőventillátor hiánya és chip-gyártási problémák miatti túlmelegedés volt a legsúlyosabb), összesen 14 ezer darab gépet kényszerült visszahívni a cég. A PC felbukkanása volt az utolsó szög a 4340 dolláros induló árú készülék koporsójában, az IBM üdvöskéje olcsóbb és megbízhatóbb eszköznek bizonyult.

Persze nem csak almás logóval lehet nagyot nyerni vagy bukni, hanem kék text-arttal is. 1981-ben megjelent IBM PC váratlan siker volt a vállalati piacot célzó IBM-nek, amit a készülék leginkább bővíthetőségének, megbízhatóságának és a nyílt architektúrájának köszönhetett, utóbbi révén ugyanis rengeteg IBM PC periféria és klón készült és készül ma is. A mutatványt szerették volna megismételni a gyártó számára új területen, az otthoni számítógépek világában is, így 1984-ben megszületett az IBM PCjr (azaz PC junior), mely grafikában és hangban jobb volt a PC-nél, kiépítésben viszont szerényebb, csak egy floppymeghajtót tartalmazott. A csúfosan csipogó PC speaker helyett háromcsatornás hangkártyát építettek bele, főként a játékok kedvéért.

Az ifjú trónkövetelő a szerény CGA videokártya egy továbbfejlesztett, állítható színpalettájú változatával dicsekedhetett, amit akkoriban nemigen használtak ki a szoftverek (csak alig néhány játék készítője élt a lehetőséggel), de a rajongók azóta szép demókat írtak rá. Sajnos programozni másként kellett az új grafikus adaptert, ezért a PCjr nem volt teljesen kompatibilis a PC-vel. Infrás billentyűzetet mellékeltek hozzá – ez némi ifjonti trollkodásra adott lehetőséget, ha egy számítástechnika tanteremben több PCjr üzemelt.

IBM PCjr [+]

Az új, csökkentett árú (1269 dollár 128 KB RAM-mal, monitor nélkül) modell még így is drága volt, ugyanis pont ennyiért egy rendes PC klónt is lehetett kapni akkoriban. 500 000 darabot gyártottak belőle, de hiába volt színesebb és szólt szebben elődjénél, magas ára, szerény kivitelű billentyűzete és csak részleges PC-kompatibilitása miatt piaci siker nem lett belőle.

Világszerte ismerik a Commodore nevét minden idők legnagyobb számban értékesített 8-bites számítógépe, a Commodore 64 miatt, a több mint 30 millió példányban elkelt masina itthon is kedvelt volt (retro körökben máig az). Kevesebben tudnak azonban a (piaci) utódnak szánt Commodore Plus/4-ről, mely az Egyesült Államokban teljes bukás volt, Nyugat-Európában mérsékelt sikert ért el és a megmaradt készletek egy jelentős része – erős leárazást követően – épp Magyarországon kötött ki, az iskolaszámítógép programban.

Commodore Plus/4 [+]

A bukás oka leginkább a gyártónak az az elképzelése volt, hogy az új konstrukció előnyei jobban érdeklik majd a felhasználókat, mint a visszamenőleges kompatibilitás hiánya. A Plus/4 azonban hiába nyújtott 121 színt a 16 helyett, beépített modem kommunikációs chipet, beégetett irodai programokat, és a fejlettebb BASIC interpreterből hiába volt közel kétszer annyi memória elérhető, mint a Commodore 64- esetében, ha egyszer nem futtatta a C64-re írt játékokat. Az eltérő memóriatérkép, az egyszerűsített multimédia lapka ezt lehetetlenné tette és a gép a fejlesztők számára sem kínált akkora piacot, hát csúnyán megbukott. Öröm az ürömben, hogy a hazai diákok nagyon örültek neki, számos jó programozó nevelkedett a Commodore 64-Plus/4 átiratok készítésén és saját játékfejlesztéseken.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!