Rettenetesen pofára estünk a PISA-felmérésen

Azt nem lehet biztosan kijelenteni, hogy a magyar diákok katasztrofális teljesítménye valóban amiatt van, amire a PISA utal, de hogy nagy a baj, az kétségtelen.

Hátul kullogunk

A kamaszok digitális képességeit felmérő, a 2012-es év adatait feldolgozó, nemrég kiadott PISA-jelentés ugyanúgy hátra sorolta a magyar diákokat, ahogy az előző, a 2009-es is. Ám a mostani jelentés két okból is nagy meglepetést okozott.

Az egyik nemzetközi szintű, és a vizsgálat készítőinek az adatokat értékelő nagyon erős értelmezéséből adódik. Az eredmények alapján ők ugyanis úgy vélik, hogy le kell számolni az informatika alsó szintű oktatásba bevitelének mítoszával, mivel a mérések alapján úgy látszik, hogy az IKT korlátlan és átgondolatlan megjelenése az iskolákban egy bizonyos mértéket meghaladóan rontja a diákok alapképességeit.

A másik, minket érintő súlyos megállapítás az, hogy a középiskolát kezdő magyar diákok a vizsgált tartományban (az OECD-országok) sereghajtóak, különösen alacsony szintű eredményeket produkálnak a digitális szövegek megértésében, illetve a számítógép segítségével megoldandó matematikai feladatok sikeres teljesítésében.

A jelentés igen terjedelmes, számtalan területet ölel fel, és az általunk megkeresett, meghallgatott szakértők szerint is hatalmas feladat az adathalmaz értelmezése, ez még jó ideig eltarthat.

(A navigációs feladat online is elérhető, ezen a címen. )

Bizonyos adatok viszont egyértelműnek tűnnek – főleg azok, amelyeknél a magyar diákok kiemelkedően rossz eredményt mutatnak. Eszünkbe sem jut beleártani magunkat egy olyan szakterületbe, melyhez nem értünk, így az alábbi cikkben arra koncentráltunk, hogy a fő megállapításokat és számokat ismertessük a több mint 200 oldalas jelentésből, és ezzel közös gondolkodásra serkentsünk.

Csak annyit jegyeznénk meg, hogy itt valami nincs rendben. Hogy pontosan hol, mikor, miért, miként rontottuk el a dolgot, azon közösen kell elgondolkodnunk.

Pár szó a jelentés módszertanáról

A teljes felmérés 64 országra terjedt ki, közülük 34 OECD-, 30 pedig partnerország. A mérésben az öt százalékpontot tekintették hibahatárnak. A vizsgálatba az adott országok 15 éves diákjait vonták be. A cikkben szereplő táblázatok az összesített listákat tartalmazzák.

A résztvevő OECD-országok: Ausztrália, Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Dél-Korea, Észtország, Finnország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Izrael, Japán, Lengyelország, Magyarország, Mexikó, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia, Új-Zéland, Törökország – ezeket partnerországok és egyéb kapcsolódó államok egészítették ki.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények