Bevezetés

A Windows-fogyókúra folytatódik! Továbbra is csak lelkes, kockázatkedvelő olvasóknak címezzük mondókánkat, mindezt azon célból, hogy kisebb, gyorsabb, "kezesebb" rendszert faragjunk minden idők legnépszerűbb, ám ezzel együtt legtöbbet szidott operációs rendszeréből. Az első részben bemutatott 98lite után ezúttal az Xteq Systems XSetup nevű programjának ismertetése következik -- természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen rengeteg az állítható opció, sőt, mi magunk is gyárthatunk plug-in-eket a letölthető fejlesztőcsomag segítségével. A program letölthető innen.

Használat

Ha feltelepítjük és elindítjuk a programot, az rögtön egy kérdéssel lepi meg használóját: melyik felületet szeretnénk elindítani? Választhatunk a kezdőknek szánt Varázslók és a profik részére készített Alapértelmezett kezelőfelület között. Bevalljuk, mi soha sem használtuk a Varázslókat, így azokról a továbbiakban egyetlen szót sem ejtünk, és a normál kezelőfelületen keresztül állítható dolgok közül is csak azokat említjük majd, melyeket több-kevesebb rendszerességgel mi is használtunk. Az összes beállítás középpontjában a teljesítmény-növelés és a stabilitás áll, de ezúttal néhány kényelmi szempontot is figyelembe veszünk.

A normál kezelőfelület indítása után a program ablaka két részre osztódik: jobb oldalt az elérhető modulok találhatóak, bal oldalt pedig majd egy egyszerű leírást, valamint az aktivizáló gombokat és kapcsolókat szemlélhetjük. A program angol nyelven készült, tehát angol nyelvtudás nem árt hozzá. Az összes modul egyetlen kattintással kinyitható egy, a gombsorban található, lefelé mutató vörös nyíllal. Nyomjunk rá bátran, ne rémüljünk meg a megjelenő listától, áttekinthetően vannak összeszedve az egyes modulok. A nagy mértékű beavatkozást végrehajtó egységeknél az XSetup piros ikonokat rak ki a fejléc elé, valamint ha rákattintunk, egy felugró ablakban figyelmeztet minket, hogy veszélyes lehet, amit csinálunk. Ilyenkor alaposan gondoljuk át, mit és miért teszünk, mert egy rossz mozdulattal komolyabb gubancot is indukálhatunk.

Appearance (Megjelenés) ág

Az első (általunk fontosabbnak ítélt) pont, ahol érdemes változtatni, az Appearance - Explorer - Settings (Advanced) - Explorer Separate Process; itt máris ellentétmondásba keveredünk magunkkal: vagy több Explorert indíttatunk, ami a stabilitás szempontjából igen előnyös, ám több memóriát igényel, vagy pedig spórolunk az operatív tárral, de akkor esetleg számíthatunk kék halálra, fagyásra; mindenki döntse el, melyikre van szüksége...

A következő pont, ahol szintén léphetünk a teljesítmény érdekében az Appearance - Effects - Windows FX Options 1 és 2. Itt ki- és bekapcsolhatjuk az ablak animációkat, a teljes ablakmozgatást, a finomabb scrollozást, a menük és "dobozok" animációját. Ha nem érdekelnek bennünket az ilyen "finomságok", nyugodtan kapcsoljuk ki őket a pipák megklikkelgetésével, majd nyomjunk egy F9-et, vagy kattintsunk az opciók alatt levő gombra -- ekkor kerülnek a registry-be az általunk megváltoztatott dolgok, tehát csak ilyenkor mentődnek el beállításaink.

Az Appearance - Interface - Font Smoothing/Clear Type szekció is érdekes... Itt a képernyőn megjelenő betűtípusok élsimítását lehet beállítani, ám ne feledjük, hogy ez is processzoridőt és plusz memóriát igényel! Ha tehát nem kritikus a látvány, kapcsoljuk ki nyugodtan.

Következő célpontunk az Appearance - Start Menu - Common - Menu Reaction Speed; itt meg lehet adni egy értéket, ami meghatározza, mennyi ideig várjon Windowsunk, ha a start menübe lépünk. Ha 65536-ot adunk meg, addig fog várni, amíg nem kattintunk az általunk választani kívánt elemen; 0 érték esetén a lehető leggyorsabban megjeleníti az adott pont tartalmát.

Egy kis könnyítés a Vezérlőpultot sokat használóknak: ugyanolyan kinyíló menüt lehet belőle készíteni, mint amilyen a Start Menü - Programs. Válasszuk ki az Appearance - Start Menu - Windows 2000 - Cascaded Special Folders modult és a "Show cascading 'Control Panel' in Start menu" felirat elé tegyünk egy pipát! Ugyanígy járhatunk el a History-val, a Printers-zel, a Recycle Bin-nel, a Scheduled Tasks-szal és a Subscriptions-zel is. Ezen opciók nagy része megtalálható lejjebb a többi Windows operációs rendszerre is.

Újabb kényelmi opció: a Windows 2000-től kezdődően megtalálható az AutoComplete opció, ami a mobiltelefonokban használatos T9-es szoftverhez hasonlóan annyit tesz, hogy ha parancssorban elkezdünk írni egy parancsot, majd megnyomjuk az AutoComplete-hez rendelt gombot, a Windows megpróbálja előre kitalálni, mit is akarunk írni és be is írja az egyik lehetséges megoldást. Ha nem találta el, ne csüggedjünk, nyomjuk addig a gombot, amíg rá nem talál a nekünk megfelelő szövegre. Ezt az opciót az Appearance - System - DOS/Command Prompt - CMD Directory AutoComplete Key modulnál találjuk. Alatta ugyanezt bekapcsolhatjuk a file-nevekre is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!