Sok olvasónk háboroghat a választott cím miatt, hiszen „mindössze” arról van szó, hogy az Adobe bejelentette: a Reader programnál a jövőben alkalmazni fogják a „digitális homokozó”, a sandbox más nagy cégektől már rég ismert technológiáját, vagyis lesz egy védett módja a szoftver működtetésének.
A provokatív megközelítés azonban nem alap nélküli, mivel igen súlyosnak és megalapozottnak találjuk buherator véleményét a lépéssel kapcsolatban: „Úgy tűnik, hogy az Adobe-nél belátták, hogy a Reader kódjának minősége olyan rossz, hogy a foltozgatás nem fog tudni lépést tartani a támadókkal”. A kategorikus kijelentést azonban sajnos tények támasztják alá. Az Adobe joggal védekezhet azzal, hogy olyan technológiáik vannak, melyek alapvetően meghatározzák az internetes felhasználást – ez igaz is –, és természetes az, hogy a sokak által használt platformok, szoftverek vannak leginkább kitéve a támadásoknak (lásd: Microsoft). Ám azt nem szabad elfelejteni, hogy a közelmúlt Adobe-val kapcsolatos eseményei azt mutatják, hogy a cég nagyon lemaradt: késnek a gyökeres innovációk a nagyközönség által használt programok esetében, a közelmúltban nagy hanggal beharangozott új biztonsági megoldásokról pedig annyit, hogy ezeket nem most kellett volna, hanem három-négy éve; emellett nehézkes a kommunikációjuk, dadogós a javítási szisztéma stb. Manapság szinte kockázat nélkül ki lehet jelenteni (még akkor is, ha Steve Jobs végletesen lesújtó véleményével nem azonosulunk), hogy a szakma döntő többségének vélekedése szerint az Adobe hatalmas lépéshátrányban van (gondoljunk csak arra, hogy az autoupdate funkció csak a nemrég jelent meg náluk, és ez 2010-ben minimum vicces).
Az Adobe-nál bevezetendő megoldás a Microsoft Windows Sandboxing technológiájára alapoz, arra, ami a Google Chrome-ban és a Microsoft Office 2010-ben is jelen van. A Readerben hamarosan megjelenő módszer először a windowsos rendszerekre lesz elérhető.
