Nemrég számoltunk be arról, hogy a NATO döntéshozói elé került egy olyan javaslat, mely a kiberfenyegetések kivédésével foglalkozik, és amelyben a „hackerveszély” címszó alatt – sok más példát is megemlítve – a magát Anonymousnak nevező csoport is szerepelt. Habár a szöveg meglehetősen általános módon fogalmaz, az Anonymous kiemelése figyelemre méltó, annyira, hogy – várható módon – az igen sajátosan, lazán szerveződő csoport, vagyis inkább mozgalom is reagált arra, hogy az Al-Káida és Észak-Korea által képviselt fenyegetések közé kerültek a legtöbbször érzelmi alapon, de leginkább „buliból” akciózók tettei.
A tagok nevében készült egy – már szokásos – videoüzenet, illetve egy szöveges közlemény is, ahol erős hangon fejezik ki azt, hogy rossz helyen és rossz módon kereskednek, ha egyrészt valódi fenyegetésnek érzik a katona-politikusok az Anonymous akcióit, másrészt annyira nem értik a közösség működését, hogy szankcióik mindenképp hatástalanok maradnak: „Hibáztok akkor, amikor az Anonymous motivációit értelmezitek. Hibáztok akkor, ha azt hiszitek, le tudjátok fejezni a kígyót. Ha a Hüdra egy fejét levágjátok, azon nyomban tíz nő a helyébe. Ha elkaptok egy Anont, akkor a természetes módon feltámadó harag miatt tízszer annyian csatlakoznak hozzánk, hogy az ellenállás ne szűnjön meg.”
Hogy ki miképp ítéli meg az Anonymous tevékenységét, az roppant különböző. De az biztos, hogy a mozgalom még aktív, legutóbb kétszer is indítottak túlterheléses támadásokat: egyszer a vélhetően politikai okokból történt szíriai netkorlátozás miatt nagykövetségek ellen, másrészt pedig egy indiai jógaguru, egy aktivista támogatására, aki az országban tapasztalható korrupció felszámolása érdekében kezdeményezett népi mozgalmat.
