A roamingdíjak eltörlését nem először jelentette be az Európai Unió, most éppen jövőre frissen közzétett részletes tervezet láttán azonban sokan érezhetik úgy, hogy becsapták őket: a 2017 derekán életbelépő szabályozás 90 napban maximalizálja az uniós országokban extra díj nélkül történő mobilhasználatot, egyhuzamban maximum 30 napig hazai árakon telefonálva, internetezve.
A három hónapot követő külföldi mobilozás díjmaximumát telefonhívások esetén percenként 4, SMS-enként 1, míg az adatforgalmazás közben megabájtonként 0,85 eurócentben határozták meg. A szabályozás tehát nem fogja ellehetetleníteni azokat a szolgáltatókat, melyek magas frekvenciahasználati díjakat fizetnek és emiatt nem tudnak versenyre kelni azokkal a külföldi cégekkel, melyek ebből a szempontból kedvezőbb feltételekkel dolgozhatnak, ám az átlagos európai polgárok számára élhetőbb feltételeket teremt.
Az elégedetlenkedők azt sérelmezik, hogy az egységes piac és egyenlő esélyek kommunikációja elbukik, ha nem használhat bárki bármilyen tagországból vásárolt előfizetést, azonban a döntéshozóknak azt is mérlegelniük kellett, hogy az olyan, meglehetősen magas frekvenciahasználati díjakat fizető cégek, mint például a magyarországi szolgáltatók nem tudnák felvenni a versenyt külföldi társaikkal, így végül munkahelyek, illetve végső soron a helyi hálózat kerülne veszélybe.
A helyzet megoldásához nem elég a szolgáltatókat kötelezni a roamingdíjak korlátozására, a hírközlési hatóságokat is meg kellene reguláznia az EU képviselőinek, ez azonban még nagyobb falatnak tűnik, mint amit a szolgáltatók torkán sikerült lenyomni.
