A dél-koreai Phjongcshangban zajló téli olimpiát az érintett cégek arra is kihasználták, hogy a technológiailag magas szinten álló országban marketinget csináljanak a hazai robotfejlesztéseknek is, és hétfőn megrendezték az első, humanoid robotok számára kiírt síversenyt – írta meg tudósításában a Korea Herald.
A szlalomversenyen nyolc, dél-koreai vállalat, illetve egyetem által épített autonóm robot indult az olimpiai helyszínekhez közel fekvő pályán. A kis méretű, de emberi felépítésű robotokra a hatás kedvéért a legjobb síruhákat és sífelszerelést adták, feladatuk egy 80 méter hosszú, öt kaput tartalmazó pálya leküzdése volt. A robotok minden sikeresen teljesített kapu után egy pontot kaptak, illetve beszámították a pálya teljesítési idejét is. Három fordulót rendeztek, melyekből a legjobbat vették figyelembe.
Az eredmény igen vegyes lett: a kedvezőtlen időjárásnak köszönhetően (hideg és erős szél), többjük meghibásodott, nem tudta teljesíteni a feladatot, de akadtak gépek, melyek szépen végigmentek a pályán.
A beszámoló szerint a résztvevő robotok nagyjából hasonlóak voltak abban, hogy fő technológiai alapjuk a motoros meghajtás és a vizuális érzékelés, de emellett természetesen radarokat is szereltek rájuk, valamint lokális helyzetmeghatározóval is rendelkeztek, illetve képesek voltak azonosítani a különböző színű kapujelző zászlókat és azok helyzetét. Az így begyűjtött információk alapján határozták meg a mozgás jellemzőit: sebességet, irányváltoztatást, lassítást, gyorsítást.
Ám ez még így is roppant bonyolult feladat a technológia jelenlegi fejlettségi szintjén – mondta el Sam Kim, a győztes gép fejlesztőjének, a Mini Robotnak munkatársa –, ugyanis az emberi mozgás imitációja nagyon nehéz, és most még a legkisebb külső változás is, melyre nem számítottak, alapvetően befolyásolja a teljesítményt, a legtöbbször kudarchoz vezethet. Kim elmondta, hogy az olyan apróság is, mint hogy a robot a változó fényviszonyok miatt nem ismeri fel egy zászló színét, mert nem az az árnyalat van beprogramozva, már gondot jelenthet, elvéti az útvonalat. Egy másik munkatárs arról beszélt, hogy a másik nagy probléma a motor vezérlésének megoldása: nem mindig sikerül elég gyorsan végrehajtatni a motorral a vizuális információk alapján kikövetkeztetett utasítást – a robot látja, hogy kanyarodnia kell, mert jön a zászló, de mikorra a parancs végrehajtódik, már késő.
Ugyanakkor a bakik miatt szórakoztatónak is nevezhető bemutató egyben lenyűgöző is, hiszen a síelés az emberek számára is az egyik legbonyolultabb mozgástípus, és a gépek az alapjait már ismerik. Természetesen feltehető a kérdés, hogy miért nem egy speciális síelő robotot építenek, mely például nem küzd az emberéhez hasonló „testfelépítésével” – ám erre az a válasz, hogy rég ismert módon Kelet-Ázsiában az egyszerű ipari feladatok megoldása mellett a fejlesztők – kulturális okokból is – elkötelezettek a humanoid robotok kialakítása mellett, vagyis vállalják az ezzel járó nehézségeket.
