Amint arról tegnap beszámoltunk, az európai Elsőfokú Bíróság döntése értelmében a Microsoft nem bújhat ki az ellene hozott szankciók végrehajtása alól. A bírósági határozat szerint a Microsoft nem tudott meggyőző érveket felvonultatni az Európai Bizottság márciusi jogorvoslatának felfüggesztése mellett, nem tudta bizonyítani, hogy azok komoly és helyrehozhatatlan károkat okoznának az üzletmenetében. A szoftvergyártó így köteles Windows operációs rendszereit médialejátszó nélkül is forgalmazni és versenytársai számára hozzáférhetővé tenni a windowsos alkalmazások készítéséhez elengedhetetlen információkat.
Előzmények
Az Európai Bizottság még márciusban döntött a szankciók kiszabásáról. Az október végén leköszönt korábbi versenyügyi biztos, az erőskezű Mario Monti által vezetett bizottság – öt évig tartó vizsgálódás után – akkor megállapította, hogy az amerikai szoftvervállalat megsértette az uniós versenyügyi törvényeket a szerver operációs rendszerek és médialejátszó alkalmazások piacán meglévő domináns helyzetének kihasználásával, és rekordösszegű, 497 millió eurós bírságot szabott ki a cégre.
Tekintettel arra, hogy a jogsértő helyzet továbbra is fennáll, a bizottság arra kötelezte a Microsoftot, hogy 120 napon belül hozza nyilvánosságra azokat a technikai információkat, melyek lehetővé teszik a rivális szoftvergyártók számára a Windows operációs rendszert futtató kliensekkel és kiszolgálókkal teljes mértékben együttműködő szerver operációs rendszerek fejlesztését. A nyilvánosságra hozatali rendelkezés nem vonatkozik a Windows forráskódjára – hangsúlyozta akkor a bizottság közleménye.
A döntés értelmében továbbá a Microsoftnak 90 napon belül a PC-gyártók rendelkezésére kellett volna bocsátania egy olyan Windows-változatot is, amely nem tartalmazza a Windows Media Player alkalmazást. Ez lehetőséget ad a gyártók és a felhasználók számára, hogy maguk dönthessenek arról, mely vállalat médialejátszó szoftverét telepítik a számítógépre.
Június elején a Microsoft megfellebbezte a döntést az európai Elsőfokú Bíróságnál, majd néhány hétre rá azért folyamodott ismét a luxembourgi testülethez, hogy az a fellebbezés érdemi elbírálásáig – mely akár öt évig is eltarthat – függessze fel a kiszabott szankciókat. Ez utóbbi ügyben döntött tegnap az Elsőfokú Bíróság, elutasítva a szoftvervállalat halasztási kérelmét. E végzésnek nincs hatása a fellebbezés érdemi vizsgálatára.
Készül az európai Windows
A Microsoft – amint az hivatalos reakciójából kiderül – továbbra is fenntartja korábbi vélekedését, mely szerint a jogorvoslat nem jelent kézzelfogható előnyöket sem versenytársai, sem az európai fogyasztók számára. Ettől függetlenül a vállalat azonnal megteszi a szükséges lépéseket a határozatban foglaltak teljesítésére. Még a héten elindul az a weboldal, melyen a rivális szoftvercégek elérhetik a szerverekhez írt Windowsok kommunikációs protokolljainak részleteit, míg az operációs rendszer Media Player nélküli változata januárban készülhet el, februártól pedig már megvásárolható lesz – közölte a redmondi cég. A lefogyasztott Windows ugyanannyiba kerül majd, mint a már kapható verziók. Ami pedig a bírságot illeti, a vállalat azt már korábban letétbe helyezte egy, a bizottság költségvetési igazgatósága által kezelt számlán.
A cég kedvező fejleményként értékelte, hogy a bíróság megalapozottnak találta az EB-döntés fellebbezése során mérlegelendő érveit, és jelezte, ismét tárgyalásokat kezdeményezne egy esetleges megegyezésről.
Arról még nem született döntés, hogy a Microsoft megfellebbezi-e az Elsőfokú Bíróság mostani határozatát az Európai Bíróság elnökénél. A fellebbezést két hónapon belül kell benyújtani.
A felhasználók győztek
Elégedett volt a bíróság határozatával a RealPlayer audio- és videolejátszó szoftvert fejlesztő RealNetworks Inc., mely elsősorban a Windows Media Player nélküli operációs rendszer kikényszerítése miatt látja a döntést „a felhasználók jelentős győzelmének”. (A cég egy éve trösztellenes eljárást indított a Microsoft ellen az Egyesült Államokban.) A vállalat szerint a jövőben a számítógép-forgalmazók – és persze a felhasználók – dönthetnek arról, mely szoftvergyártó médialejátszó alkalmazását telepítik a windowsos masinákra. Más kérdés, hogy egyelőre azt sem tudni, hogy az OEM-eket érdekli-e egyáltalán a Microsoft lejátszója nélküli Windows. Elemzők szerint az sem kizárt, hogy ez a változat fantomtermék lesz, mely létezni fog ugyan, de nem szerepel majd egyetlen PC-gyártó kínálatában sem.
A nyílt forrású szoftverek mellett elkötelezett Free Software Foundation európai tagozata – mely panaszosként hozzájárult az EB-vizsgálathoz is – szintén üdvözölte a döntést. Amint Georg Greve, az FSFE elnöke közleményében fogalmazott: a bírósági döntés karácsonyi ajándék azok számára, akik tisztelik a szabadságot és a versenyt. „A Microsoft nem kap további négy évet riválisai megkárosítására” – írta.
Európa le van maradva
A lapunk által megkérdezett szakértők úgy látják, hogy az EB döntése több szempontból is problematikus. Az európai joggyakorlat elmaradt a közgazdaság-tudomány fejlődésétől – mondja Mihályi Péter, a Közép-Európai Egyetem (CEU) közgazdászprofesszora. Az EU ugyanis – egy már túlhaladott szemléletet követve – eleve kártékonynak tartja a monopóliumot és a piaci erőfölényt, noha egyáltalán nem törvényszerű, hogy a fogyasztók itt rosszul járnak. Arra sincs garancia, hogy a nagyobb verseny gyorsabb fejlődést eredményez.
Mihályi szerint problematikus a Windows Media Player leválasztásának előírása is. Mint mondja, a hétköznapi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a szolgáltatások vagy termékek összekapcsolása a fogyasztók érdekeit szolgálja. Helyes dolog-e – teszi fel a kérdést –, hogy ma, az ébresztőként is használható mobiltelefonok korában az emberek nem vásárolnak vekkert, vagy hogy a cipőket cipőfűzővel együtt árulják?
Mit profitálnak a döntésből az európai cégek és fogyasztók? – kérdezi Gazsó Tibor, az ELTE Politikatudományi Intézetének oktatója, aki úgy véli, nem világos az Európai Bizottság eljárásának és döntésének célja. Meglátása szerint nem láthatók az európai érdekek a vizsgálat és a szankciók mögött, a testület globális versenytársak vitájában próbál meg rendet tenni. Nincs jó üzenete annak – főként a lisszaboni célok tükrében –, hogy szankcionálandó az a vállalat, mely fejlesztések révén erős piaci befolyást szerez – teszi hozzá.
