A Google egyik vezetője egy nagy-britanniai szakmai vitán határozottan kijelentette, hogy vállalata nem ért egyet azokkal a brit tervekkel, melyek szerint a mobilhálózatok után a vezetékes internetes hálózatokban is köteleznék a szolgáltatókat, hogy „pornószűrőket” alkalmazzanak.
A Hertfordshire-ben tartott vitában Sarah Hunter, a Google közösségi ügyekkel foglalkozó vezetője kijelentette, hogy súlyos tévedés az opt-out (alapértelmezett, a felhasználó kérésére kikapcsolható) szűrés bevezetése a felnőtt tartalmak esetében, mivel ez a fajta eljárás sok vétlen webes szolgáltatást is sújt majd – mivel a szűrendő címek listáját manuálisan, a szolgáltató döntése alapján kell létrehozni, már eleve itt megvan a tévedés lehetősége, hogy egy hiba következtében nem érintett honlapokat is letilthatnak.
A brit kormány és a szolgáltatók jelenleg egyeztetnek az filterek bevezetéséről (az egyik vezető ISP, a TalkTalk már most is kínál ilyen, a felnőtt tartalmak blokkolására alkalmas szűrőt). A tervek szerint a tiltás alapértelmezett lenne, a feloldásához a felnőtt előfizetőnek kellene jeleznie szándékát a szolgáltatónak.
Sarah Hunter kifejtette, hogy a Google a technológiai intézkedések helyett a tájékoztatást, az oktatást pártolja. Mint elmondta, cége egyetért azzal, hogy a gyerekek ne nézzenek pornót az interneten, de ezt nem cenzurális intézkedésekkel kell biztosítani, hanem a szülők képzésével, akikkel meg kell ismertetni azokat a módszereket, amelyekkel megóvhatják gyerekeiket a számukra káros tartalmaktól általában (vagyis nemcsak a pornográfiától). Habár akadnak olyanok, mint például az említett TalkTalk, akik úgy vélik, hogy a központi szűrés egyszerűbb megoldást kínál a sokkal fáradtságosabb individuális, minden előfizetőnél eldöntendő szűrésnél, itt óriási kockázattal nézhetünk szembe – mondta a Google képviselője. Sarah Hunter úgy véli, hogy ha csak egyetlen esetben is – mégoly érthető okok miatt is – bevezetik a központi szűrést, az a Rubicon lehet az internetes világ számára, mivel egy olyan folyamat indulhat meg, mely más, nem kívánatos cenzurális szándékoknak nyitja meg az utat.
Egy civil szervezet képviselője ugyanerre utalt, amikor arról beszélt, hogy az ilyen szűrés legproblematikusabb része, hogy ki határozza meg a szűrendő tartalmakat, illetve mit tekintenek ezek a személyek vagy szervezetek szűrendőnek, ugyanis néhány extrém területtől eltekintve – például gyermekpornográfia – nem lehet egyértelműen megmondani, hogy az adott tartalom tiltandó-e vagy nem: van, aki úgy gondolja, igen, van, aki szerint semmi baj vele. Mindezt Sarah Hunter így fogalmazta meg: „Ha azt feltételezzük, hogy minden család egyforma, akkor roppant nehéz helyzetbe hozzuk magunkat”.
