A brit kormányzat szerdán megerősítette: elkötelezettek amellett, hogy törvényileg kötelezzék az internetszolgáltatókat, hogy blokkolják az úgynevezett „extrém” tartalmú weboldalakat.
Egy nagy kampány része
A terv már évek óta formálódik, erről az IT café is rendszeresen beszámolt. A korlátozott körű internetcenzúra elképzelése Nagy-Britanniában is – csakúgy, mint minden olyan országban, ahol a gyermekek védelmére hivatkozva országos szintű szűrést vezettek be vagy terveznek ilyet – a gyermekpornográfia elleni fellépésre alapult, de nagyon gyorsan bővítették az érintettek körét, pl. az erőszakos vagy uszító jellegű tartalmakkal is – ezért a tágabb megfogalmazás: „extrém”, szélsőséges tartalom.
David Cameron miniszterelnök már jó ideje élére állt ennek a törekvésnek, különösen az elmúlt hónapokban mutatott fokozott aktivitást e téren, és pár hete elmondta a parlamentben is, hogy határozottan fel kell lépni az extrém jelenségek ellen, és ebbe a folyamatba beletartozik az online szűrés is.
Konkrét törvényi utasítás mindeddig nincs a blokkolásra, de a kezdeti lépések megtörténtek, miután a miniszterelnök hosszas egyeztetés után elérte, hogy a szolgáltatók döntő többsége alapértelmezésben blokkolja az amúgy legális pornográf oldalakat is. Egyes szolgáltatók már 2011-ben megkezdték e szűrés alkalmazását, de az elmúlt két évben folytak a viták és az egyeztetések. Ahogy beszámoltunk róla, a folyamat végeredményeképp hamarosan a brit internetezők több mint 90 százalékánál már csak a szűrés feloldásának kérése után lehet szexuális, pornográf tartalmakhoz hozzáférni.
De ki mondja meg a tutit?
Ám úgy tűnik, ez még csak a folyamat kezdete volt, mivel a bűnüldözésért és a belbiztonságért felelős miniszter, James Brokenshire egy szolgáltatói konferencián Londonban szerdán azt mondta, hogy már készülnek azok a törvényjavaslatok, amelyek az extrém tartalmak szűrésére vonatkoznak.
Nagy valószínűséggel úgy képzelik ezt a szűrést, ahogy az a gyermekpornográfiát tartalmazó weboldalak esetében már működik: egy szervezet készít egy folyamatosan karbantartott feketelistát, melyet eljuttatnak a szolgáltatókhoz. A gyermekpornót illetően jelenleg egy – e tevékenysége folytatását tekintve (mivel nem hatóság) csak korlátozottan ellenőrizhető –, döntő részben a szolgáltatók által működtetett civil alapítvány (Internet Watch Foundation) határozza meg a nemkívánatos oldalakat. Az extrém tartalmak esetében nagy az esélye annak, hogy a listázást már most is végző, a terror elleni fellépés céljából létrehozott rendőrségi szövetség (Counter Terrorism Internet Referral Unit) tájékoztatná a szolgáltatókat.
Drága, hatástalan, visszaélésekre ad alkalmat
A kötelező szűrést ellenzők szerint két fő probléma van a netcenzúrával. Az egyik, hogy kétséges a hatásfoka, mivel az interneten roppant gyorsan mozoghatnak a tartalmak, így a listakészítők folyamatos lemaradásban lesznek (arról nem is beszélve, hogy az igazán veszélyes tartalmak többsége ma is a webről láthatatlan „dark interneten” található) – ugyanakkor igen sokba kerül a megvalósítás. A másik, a szólásszabadságot veszélyeztető nagy gond, hogy vajon ki és milyen alapon határozza meg, hogy mi számít extrém tartalomnak. A fent említett terrorellenes szervezet ilyeneknek minősíti például a rasszista vagy vallási erőszakra buzdító szövegeket vagy beszédeket, az olyan videókat, amelyek a terroristákat dicsőítik, a terrorcselekményre vagy erőszakos tettekre uszító tartalmakat, a vallási vagy etnikai csoportok tagjai elleni gyűlöletkeltő üzenteket, a bombakészítési tanácsokat adó tartalmakat.
De erős lehet a csábítás a visszaélésekre is: például Nagy-Britanniában a hazai extremisták, szélsőségesek közé soroltak a hatóságok egy humorista-újságírót, aki háború- és fegyverkezésellenes nézeteiről is ismert.
A szolgáltatók egyáltalán nem örülnek a várható szabályozásnak. Többek között azért nem, mert míg a gyermekpornográfia esetében kicsi a tévedés esélye – bár az Egyesült Államokban már megtörtént ez is –, az extrém tartalmaknál a szubjektív megítélés miatt felkészülhetnek arra, hogy sorozatosan fognak a listák alapján olyanokat szűrni, aki szerint ez nem jogos, és akkor egymás után jönnek majd a bírósági eljárások, amelyek például egy nem európai tartalomszolgáltató esetében igencsak nehézkesek lesznek.
