Habár a témához sok újat nem tehetünk már hozzá, hiszen oly sokszor írtunk az IT café oldalain az új netes szabványról, az IPv6-ról (Internet Protocol version 6), arról mégis fontos megemlékezni, hogy az új címszabvány greenwichi idő szerint hivatalosan ma éjfélkor váltott át éles üzembe.
A korábbi szabványhoz, az IPv4-hez képest az átállás első ránézésre csak mennyiségi, ugyanis az 1980-as évek elején kialakított IPv4-et még úgy alkották meg, hogy 32 bites címeket használjon, ám már az 1990-es években, az internet terjedésének robbanásakor világossá vált, hogy a technológia hamarosan szűkös lesz, és ekkor dolgozták ki az IPv6 specifikációját, amely már 128 bites címeket használ. Ez a gyakorlatban azt jelenti, míg az IPv4 körülbelül 4,3 milliárd egyedi címet tudott kezelni, addig az IPv6 340 szextilliót (ami 1036-ont jelent) címet tartalmazhat.
A mennyiségi változás azonban minőségi átalakulásra is utal, mivel nemcsak arról van szó, hogy a korábban ismert netképes digitális eszközök száma emelkedett meg, hanem ezek összetétele, típusai is változtak. Vagyis ez a hatalmas tartomány lehetőséget ad arra, hogy a hagyományos PC-k mellett a rengeteg új (illetve még ezután kifejlesztendő) eszköz is egyedi címet kapjon, ami alapvető technológiai (és társadalmi) változást jelez, a teljes behálózottság felé mutat.
Ugyanakkor az új szabvány nemcsak a címtartomány bővítését jelenti, hanem egyéb, időközben felmerült igényekre is választ ad, ilyenek: a közvetlen végponti címezhetőség, az automatikus konfiguráció, vagyis a munkaállomások automatikus hálózati konfigurálását támogató rendszer, a hálózati mobilitás – egy hálózati csatolóhoz egy időben több címet rendelhetünk –, egy új biztonsági protokoll, az IPsec bevezetése stb.
Az már rég nyilvánvaló, hogy egy ekkora mértékű átállás nem megy egyik napról a másikra, természetesen egy viszonylag hosszú időszak várható – illetve már benne is vagyunk –, amikor a régi és új protokoll egymás mellett él. Arról már korábban írtunk, hogy az átálláshoz nagyon-nagyon sok esetben komoly befektetésekre van szükség – minél nagyobb, fontosabb internetes szereplőről van szó, annál inkább. A legfontosabb résztvevők a nagy nemzeti hálózatüzemeltetők és -felügyelők, illetve a kis- és nagykereskedelmi szolgáltatók. Ha csak a magyar viszonyokat nézzük, itt megfelelő ütemben zajlott, zajlik az átállás, az igazán kritikus ponton lévő szervezetek és hivatalok már évek óta tervszerűen migrálnak folyamatosan, illetve teremtik meg a párhuzamos működtetés körülményeit. Az egyéni felhasználók az átállásból keveset vagy semmit sem vesznek észre, bár egyes általuk használt eszközök esetében is akadhatnak – kisebb – problémák.
Habár az átállás sebességét például az Európai Unió illetékesei vontatottnak találják, aggodalomra valószínűleg semmi ok: úgy zajlik le ez is, mint minden más hasonló változás, vagyis az igények és a nagyok által teremtett körülmények fokozatosan rákényszerítik a kisebb szereplőket is a szükséges módosítások elvégzésére. Emellett az IT-iparban viszonylag gyors a hardver- és szoftvercsere, márpedig az új eszközök és alkalmazások már IPv6-kompatibilesek.
Az IPv6 már megkezdte beszivárgását a mindennapi életünkbe, de az igazi nagy változások fokozatosan történnek majd meg, alig vesszük észre, hiszen gyorsan megszokjuk majd, hogy a telefonjaink mellett a hűtőnk és a villanyborotvánk is saját címéről kommunikál az interneten.
