Ha bele is fut néha bakikba, azért érdemes arra figyelni, amit Mary-Jo Foley, az informatikai újságírás egyik fontos alakja ír meg, mivel neki köztudottan jó kapcsolatai vannak a Microsoft legbelsőbb köreivel, így számtalanszor előfordult már, hogy bennfentes információkat osztott meg olvasóival – persze, kétségünk ne legyen, a Microsoft nyilvánvalóan szócsőként, szivárogtatási forrásként használja őt, de az infó attól még infó.
Most is valami ilyesmi történt, mivel épp hogy kiadták a Windows Home Server új előzetesét, az újságírónő máris egy másik, jelenleg még igencsak alfa-szinten létező Microsoft-fejlesztésről cikkezett – bár saját bevallása szerint is, néhány általa látott fejlesztői slide után – legfeljebb halvány fogalmai vannak arról, hogy miről is van szó. Ugyanakkor, ha a vezérszavakat nézzük, ez a fejlesztés valóban érdekes, mivel néhány éve a Microsoft óriási energiákat fektet a felhőalapú megoldások népszerűsítésébe, és minden jel arra mutat, hogy mérnöki gárdájuk is gőzerővel dolgozik olyan megoldásokon, mellyel felvehetik a versenyt a konkurenciával. (Igaz, ezt másképp csinálják, mint a lapokban nap mint nap megjelenő konkurensek, mivel leginkább a vállalati szektort veszik célba, ahol jelentős eredményeik vannak már e téren.)
Mary-Jo Foley arról számol be most, hogy egy már korábban megemlített megoldás – melynek kódneve: „Orleans” – a Microsoft egyik legfontosabb, a cloudot kihasználó technológiája lehet.
A még alig megismerhető platform híre – szintén kiszivárogtatás útján – már másfél éve felröppent. Az akkori információk szerint a Microsoft Azure rendszerének kibővítéséről van szó, mely a fejlesztők, a programozók munkáját könnyítené meg, ám ennél többet nem igazán lehetett tudni – csak vélekedés, hogy talán egy, a szakemberek munkáját megkönnyítő platform megalkotásán dolgoznak.
Sokkal többet Foley cikke után sem tudhattunk meg, mivel ő most „új programozási modellként” határozza meg az Orleans-t. Olyasmiket ír a bemutatóra alapozva, hogy ez a technológia a Microsoft Common Language Runtime (CLR) szintje fölé emeli a programozást, egy újfajta adatkezelést vezet be, melyben a „grain-nek” nevezett számítási és adattárolási egységek mozognak az adatközpontok között. Ha jól értjük a magyarázatot, akkor arról van szó, hogy a felhőalapú működést hatékonyabban kiszolgáló programozási modellt hozzanak létre, amikor a szerverek és a kliensek közötti adatáramlás biztosítása, e folyamat zökkenőmentessé tétele egy olyan keretrendszerben zajlik, ahol kevés konverzióra, kevés egyéb beavatkozásra van szükség.
