Bár általában a franciák és az amerikaiak között számos – politikai, katonai, gazdasági, kulturális – feszültség tapasztalható, egy dologban nagyon hasonlítanak. Egyik náció mobiltelefon-tulajdonosai sem szeretnek különösebben sms-ezni. Míg a világon havonta átlagosan egy-egy felhasználó 35 ilyen üzenetet küld el telefonjáról, addig Franciaországban ez a szám 20, az USA-ban 13 – idézi a The Economist a 2003-as adatokat.
Az Egyesült Államok esetében viszonylag könnyű magyarázatot adni erre a jelenségre. Az országban számos egymással inkompatibilis mobilhálózat működik, és egészen a legutóbbi időkig hiányzott az a konvertáló technológia, amelynek segítségével ezek előfizetői sms-ezhettek egymásnak. További ok, hogy az USA-ban olcsóbb beszélgetni telefonon, mint más országokban, valamint a szöveges üzenetek küldésére elő kell fizetni, és mivel a küldő nem lehet biztos abban, hogy a címzett ezt megtette, nem tudhatja, hogy a fogadó megkapja-e az sms-ét.
A franciák gyengébb sms-ező hajlamának egyik oka az lehet, hogy az ország mobilpiaca viszonylag fejletlen, a penetráció mindössze 65 százalékos. Franciaország vezető mobiloperátora a részben állami kézben lévő France Télécom tulajdonában van, amely nagy hiteltartozásokat görget maga előtt. Ezeket csak az Orange bevételeiből tudja visszafizetni, ami magasabb tarifákhoz vezet, s így a gyengébb anyagiakkal rendelkező emberek nem jutnak hozzá a mobiltelefonhoz, és nem használják ki annak költségkímélő lehetőségeit – például az sms-t.
További probléma, hogy a franciaországi szolgáltatók más országok vállalkozásainál lassabban tették lehetővé hálózataik átjárhatóságát az sms-ek számára, s bár mostanában csökkentik ezek árát, hogy növeljék forgalmukat, a késést nehéz behozni. Végül, de nem utolsósorban a laza francia életstílus, a ragaszkodás a tradíciókhoz talán ellentmond az sms-ek macerás bepötyögésének, illetve viszonylagos személytelenségének.
