Tudósok a titkosszolgálati pánikkeltés ellen

Ma jelent meg egy friss tanulmány, melyet a biztonsági szakma több nagyágyúja is jegyez, és amely cáfolja azt az érvet, hogy a szoftveres titkosítások használata akadályozná a terroristák és a bűnözők után nyomozó hatóságok munkáját. Ahogy korábban mi is megírtuk, a titkosszolgálatok egyik fő érve, hogy a titkosított adatforgalom segíti a bűnözőket az „elrejtőzésben” („going dark”)

A „Don’t Panic: Making progress on the encryption debate” („Csak semmi pánik: lépjünk előre a titkosítási vitában”) című tanulmányt a Harvard Egyetem Berkman Center for Internet Society társaságának az internetes megfigyeléssel és kiberbiztonsági kérdésekkel foglalkozó projektje (Berklett Cybersecurity Project) keretében készítették, és olyan ismert szakemberek vettek részt a munkában, mint Bruce Schneier, a világhírű biztonsági szakértő, Jonathan Zittrain, a Harvard jogi karának oktatója, vagy Matthew G. Olsen, a U.S. National Counterterrorism Center korábbi igazgatója.

A tanulmány legfőbb megállapítása, hogy nincs szükség a titkosítások gyengítésére és/vagy a hatósági hozzáférések kiterjesztésére, biztosítására mivel már jelenleg is, de a jövőben még inkább lehetséges sikeres nyomozásokat folytatni ezek nélkül is.

Több érvet is felsorolnak, mint például az internetkapcsolattal rendelkező eszközök (IoT, okostévék, járművek, IP-kamerák stb.) rohamos terjedése, melyek új lehetőségeket biztosítanak a hatóságoknak. Elismerik, hogy a nagy szolgáltatók által biztosított végponti titkosítások megnehezíthetik a nyomozásokat, ám ezt nem tartják megoldhatatlan és végzetes problémának. Attól nem tartanak, hogy az ilyen szigorú védettség lenne a jövőben általános, úgy vélik ugyanis, hogy az internetes adatforgalom többsége technikai okok, illetve az alkalmazott üzleti modellek miatt már most is megfigyelhető, és ez a későbbiekben is így lesz.

Előzmények