Új hozzászólás Aktív témák

• #113997 gbors nagyúr

  Új Válasz 2018-08-11 18:53:19 #113997

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  gbors

  nagyúr

  Kutyák szigete (Isle of Dogs)

  Mielőtt bármit írnék a filmről. annyit le kell szögezzek, hogy imádom Wes Anderson munkásságát - ha nem is minden filmje tetszik egyformán, az utolsó három élőszereplős műve (Utazás Darjeelingbe, Holdfény királyság, Grand Budapest Hotel) nálam a hibátlan, akárhányszor megnézős kategória. A hihetetlen műgonddal kimunkált vizuális világ (főleg az utóbbi két filmben), a szereplők szeretetteljes, de mégsem elfogult ábrázolása, a legváratlanabb helyekről előugráló poénok, és végül a mindent átható bohémság kombinációja atombiztos receptnek tűnik, és emellett a történet általában már nem is annyira fontos.

  Nem véletlen az élőszereplős filmeket írtam, mert az utóbbi 4 W.A. filmből nekem a Fantasztikus Róka úr kakukktojás - bár benne van az összes jellegzetes wesandersonság, mégsem tudott megragadni. Miután a Kutyák szigete is animációs film, érdeklődve vártam, hogy vajon inkább Grand Budapest, vagy inkább Róka úr lesz belőle.

  A történet egy alternatív világban játszódik, ahol korábban a kutyák az emberekkel egyenrangúak voltak, és egy háború során kerültek jelenlegi "szolgai" helyzetükbe. A háborút anno megnyerő Kobayashi klán, akik mellesleg macsakarajongók (egyértelmű ), a történet idején elérkezettnek látják az időt, hogy újabb csapást mérjenek az ember legjobb barátjára - Megaszaki kutyái nagyon elszaporodtak, és rettentő betegségektől szenvednek, ezért Kobayashi-szan, Megaszaki polgármestere törvényt hoz a deportálásukra. Szépen sorban minden négylábút áttelepítenek a lakatlan Szemét-szigetre, amit a gazdik tehetetlen birkasággal tűrnek - de szerencsére nem mindannyian. Atari, aki Kobayashi-szan unokaöccse és gyámolítottja, elköt egy kisrepülőt, és elindul a Szemét-szigetre, hogy hűséges testőrét (és titokban jóbarátját) felkutassa.

  A történet keretei tehát meglehetősen sablonosak, de valószínűleg ez senkit nem zavar, aki tudja, kinek a filmjére ül be. A film lelkiismeretesen keresztülcsattog a kötelező drámai fordulatokon, de a hangsúlyt inkább arra helyezi, hogy a kutyákkal mi történik a deportálás után, és hogy hogyan élik meg a rájukkényszerített új életformát - néha igencsak vitriolos utalásokkal, máskor meg agyszaggató humorral megtűzdelve. Bőven van idő az ismét csodálatosra sikerült vizuális világban való gyönyörködésre, és új elemként Anderson most az audioval kezdett el játszani - míg a kutyák ékes angolsággal beszélnek, addig az emberek Japánul - fordítás nélkül, vagy maximum tolmáccsal. A Hét szamurájból átvett zenék felcsendülésekor meg egyszerűen muszáj volt röhögni - mint minden filmjében, itt is több alkalommal meg kellett állapítsam, hogy Anderson egyszerűen nem normális

  Talán egyetlen (objektivizálható) hiányossága a filmnek a karakterekben jelentkezik - kevés az emlékezetes eb a filmben. Míg a Rex-King-Boss-Duke négyes együtt nagyon vicces, a hosszas infodumpok ellenére sem sikerült őket igazán megkülönböztetni. Spots egysíkú céltudatossága elvárható, viszont Chiefből lehetett volna sokkal gazdagabb karaktert is kihozni. Jupiter / Oracle persze jól sikerült, ill. Peppermint karakterének felskiccelése is nagyon tetszett - kár, hogy ezt a tudást nem "vitték át" a fő karakterekre.

  Szóval, milyen film a Kutyák szigete? Jó. Sőt, nagyon jó. De valamiért, nem tudom megmondani miért, mégis inkább Róka úr lett. Racionálisan minden rendben van vele, de mégsem jött belőle az az érzés, mint a Holdfényből vagy a Grand Budapestből. Aki szereti Wes Andersont, az úgyis meg fogja nézni - aki most ismerkedik az író/rendezővel, annak talán másik filmet javasolnék kezdésnek.

  Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Új hozzászólás Aktív témák