2. Fórumok
  3. Kultúra, művészet, média
  4. Filmvilág
  5. (kiemelt téma)

Új hozzászólás Aktív témák

  • #67025 Viszlát addikt Pitterix #66977
    Új Válasz #67025
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Viszlát

    addikt

    válasz Pitterix #66977 üzenetére

    Eléggé személyes kérdés, nem is vagyok benne biztos, hogy bármire is mész majd a válasszal, de legyen. :)

    Beszéltünk már arról egyszer, hogy a család, a szocializációs környezet mekkora jelentőséggel bír, ha nem is közvetlenül, de közvetetten mindenképp - hát én sem vagyok kivétel, annak ellenére sem, hogy a szűk értelemben vett családban senki sem nagy mozis. De, mindkét szülőmnek életének szerves része a zene (meg az egész rokonságé), így nem meglepő talán, hogy egészen pici koromtól kezdve (2 évesen kaptam az első hangszerem) magam is beszálltam a "buliba", azt hiszem ez az első fontos tényező ami a filmek felé terelt. A második mindenképpen az olvasás szeretete kell, hogy legyen, amit szintén nekik köszönhetek, 4-5 évesen már önállóan olvastam és nem azért mert zseni vagyok, hanem szimplán ha egy gyerek azt látja, hogy a szülei nem a TV előtt ülnek esténként hanem olvasnak, akkor azt fogja leutánozni. A harmadik fontos esemény 8 évesen történt, nagypapámtól kaptam egy leharcolt de működőképes Kodak fényképezőgépet és mesélt nekem a fényekről, vágásról, stb. Onnantól kezdve más szemmel néztem a világra, mindenhova cipeltem magammal és lestem, vártam a tökéletes szituációkat. A negyedik és egyben utolsó tényező az írás volt úgy 10-11 éves koromtól, amire érdekes módon nem a szüleim figyeltek fel, hanem az utcában egy öreg bácsi, aki műfordító volt és onnantól kezdve istápolgatott ezen a területen.

    Nem igazán tudom konkrét filmhez kötni a pillanatot, de a film tulajdonképpen a felsorolt dolgoknak az egyvelege, így talán nem véletlen, hogy az értelmem kinyílásával egyidőben elkerülhetetlenül beszippantott ez a világ. Ehhez aztán társult az egyre erősődő önkifejezési vágy, így a 13. születésnapomra már kamerát kértem, mindegy milyet, csak működjön. Nem kaptam, szimplán anyagi okokból, akkoriban még videónk sem volt, így álom maradt, de ennek ellenére eléggé határozottan elkezdtem foglalkozni a témakörrel és eltökéltem magamban, hogy filmrendező leszek. Addigra már kiderült, hogy a zene megmarad hobbinak, a rajzaimmal óvodásokat lehetett riogatni, az írás pedig túlságosan egydimenziósnak tűnt akkoriban. A rendező dologból persze nem lett semmi, egyrészt a kapcsolatok totális hiánya miatt, másrészt képtelenség volt bármiféle szakmai alapra, gyakorlatra szert tenni abban a poros kisvárosban ahol éltem, no meg az oktatásom is egy olyan iskolában zajlott aminek még neve sem volt, csak száma... Így lettem aztán informatikus, de ez egy egészen más történet. :D

    De a filmek szeretete megmaradt, mint egy rossz függő, úgy vártam a Cinema magazin havonta megjelenő példányát, sokszor elkéstem első óráról, mert általában 10-15 perccel kezdés előtt érkezett meg a kis Barkas az aznapi szállítmánnyal az újságoshoz. Na meg elcseréltem a bringám egy videómagnóra és őrült másolásba, kölcsönzésbe kezdtem. Számomra a jó film a fenti dolgok varázslatos összhangja, mesterien megkomponált harmóniája, amiben egyik összetevő sincs elhanyagolva, a kép, történet, hang és zene egyaránt belesimul a végső célba, vagyis a néző bevonásába. Valószínűleg nem árulok el titkot azzal, hogy leginkább a drámák fognak meg, aminek többek között ez is az oka, sokkal gyakrabban valósul meg ez a harmónia a drámáknál, mint bármilyen más műfajban. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem tudok élvezni vagy értékelni más kategóriát, láttam az összes Marvel filmet például, de tény, hogy vannak olyan filmek amiket egyszerűen már nem ülök le megnézni, de vannak emberek akinek adok a véleményére és adott esetben meg tudják hozni a kedvem. Azért is használtam egyébként a varázslat szót fentebb, mert rengeteg mindennek kell működnie ahhoz, hogy egy film igazán jó legyen, hihetetlen mennyiségű összehangolt munka és persze tehetség, jó nagy adag fegyelmezettséggel fűszerezve. Azt hiszem ez vonzott a leginkább a rendezőségben, a sok-sok szálat kézben tartani és egyféle karmesterként kihozva mindenkiből a legjobbat, olyat alkotni amin keresztül a néző azonosulni tud velem és megértheti a gondolataimat.

    Ami a kliséket illeti, nekem nem azzal van a gondom ha valamit láttam már valahol, hiszen nincs új a Nap alatt, legalábbis nagyon-nagyon ritka. A legtöbb filmnek (sokszor még a 80-as 90-es nagyoknak is) volt egy vagy két korábbi verziója az 50-es 60-as években, de főleg mifelénk kevesen ismerik azt a korszakot behatóan és így sokkal feltűnőbb a mostani reboot áradat. Alapvetően nincs is ezzel talán gond mindaddig amíg nem csak a pénzről szól, amíg van hozzáadott tartalom, amíg látható és érthető, hogy miért van értelme az újrafeldolgozásnak, legyen az akár technológia, társadalmi változás, politikai esemény, stb. Ráadásul felnőtt és felnövőben van néhány generáció, akik nem feltétlenül fognak leülni megnézni egy 20-30 éves filmet, de egy újrafeldolgozás ugyanazt az élményt nyújthatja nekik, mint amit nekünk nyújtott a korábbi verzió. Az életünk maga is ismétlődő dolgok halmaza, hiába érezzük úgy, hogy ami velünk történik az rettentően egyedi és megismételhetetlen, nagyon kevés olyan dolog van amire ez tényleg igaz. Ettől függetlenül persze ezek nem értéktelen dolgok, hiszen saját magunk, a környezetünk, a körülmények olyan ízt adhatnak mint senki másnál. A probléma a klisékkel is akkor van, amikor nincs meg ez az íz, lélektelen, sekélyes és minden fantázia nélkül csak azért van ott, mert máshol már milyen frankón működött, sikert hozott, ésatöbbi.

    Záró gondolatként még annyit tennék hozzá az egészhez, hogy szerintem a filmekhez való viszonyulás semmiképpen nem egy konstans valami, hanem folyamatosan változik. Természetesen meghatározza az egyén személyisége és a legtöbb esetben jól is szemlélteti azt, sokmindent meg lehet tudni egy emberről abból, hogyan gondolkodik, beszél a filmekről. De nem elhanyagolhatóak a külső tényezők sem, egy új barát, egy fórum vagy bármilyen velünk megtörténő esemény is hatással van rá, legalábbis én így tapasztalom és élem meg. Sokszor megkapom online és személyesen is, hogy felesleges ennyit gondolkodni, csak le kell ülni és nézni, mert így a saját magam szórakozását rontom el. Van ebben hangyányi igazság, de én azért úgy gondolom, hogy a tudatos hozzáállás miatt rengeteg olyan értéket is felfedezhet az ember, ami mellett egyébként simán elmegy. Ugyanúgy mint az életben, ha szemellenzősen, nemtörődöm módon, tekintetünket a földre szegezve battyogunk végig rajta, akkor sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat, de rengeteg iszonyú jó dologról is lemaradunk. Nagyon szegényes élet az ilyen, úgyhogy nem áll szándékomban változtatni. ;)

    "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Új hozzászólás Aktív témák