Új hozzászólás Aktív témák

• #89007 Bad Pritt nagyúr

  Új Válasz 2016-06-24 21:22:46 #89007

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Bad Pritt

  nagyúr

  Animal Kingdom

  Van egy utánozhatatlan bája az ausztrál indie filmeknek, egy olyan megfoghatatlan, nem melankolikus, inkább kellemetlenül közvetlen hangulatuk, ami odaszegezi az embert a képernyő elé. Ez a hangulat nem csak az olyan, túlzás nélkül etalon filmjeiket járja át, mint a The Rover, a The Proposition vagy az Animal Kingdom, de bizony az ausztrál rendezők képesek voltak ezt átmenteni a tengerentúli filmjeikbe is, mint mondjuk John Hillcoat The Road-ja, bár ott az alapanyag eret vágós depressziója hálás alapanyag volt számára.
  Az Animal Kingdom mellbevágóan más, mint amit várna tőle az amerikai filmeken szocializálódott néző. A film nem kíván nagyszabású hajtóvadászatot bemutatni a bűnöző család tagjai és a rendőrség között, nem is akarja felderíteni a korrupt rendőrök ügyét: arra az alig észlelhető kontrasztra koncentrál, ami a család néha-néha megvillanó hétköznapi élete és bűnözői életük között húzódik. Szándékosan nem írom, hogy pénzmosók vagy drogdílerek lennének, hisz a bűn milyensége ebben a filmben nem számít, csupán a szereplők viszonya ahhoz, hogy szorul a hurok a nyakuk körül. Senki nem mondja ki az univerzális igazságokat, nem akarják hallani a nagymonológokat, hisz mindenki tisztában van a történtekkel, nincs atomrobbanással felérő autós ütközés, vagy 70 km/h-val felvett gyalogos üldözés, csak egy fiú és a családja, két kivétellel nem is mondhatóak rossz embernek, csupán élnek.
  Hihetetlen az, ahogy David Michod felvette ezt a filmet, van egyfajta érzéketlenség, távolságtartás, ami miatt rezzenéstelenül, szinte közönnyel figyeljük a történéseket, majd percekkel később látunk egy szett pólót és rövidnadrágot a radiátoron száradni és akkor vág mellbe, hogy itt nem Superman halt meg, nem Batman áldozta fel magát, csak egy egyszerű ember, akinek ott szárad az egyszerű pizsamája... banálisnak tűnik, de hihetetlenül hatásos és ami még fontosabb: egyszerű nyelv az, amit Michod használ és ami működésre bírja a filmet, ehhez pedig olyan túlzás nélkül tökéletes színészek kellettek, mint Jacki Weaver (Oscar jelölést ért a játéka, minden rezdülése arany), Joel Edgerton, Guy "Bajusz" Pearce vagy a kissé koravén Ben Mendelsohn. Nem volt itt ordibálás, hiányzott a "mit tettél?" felkiáltás, pedig könnyen átléphetett volna a film egy őrjöngő bosszúhadjárattá, de Michod, akárcsak később a The Rovernél, itt is biztos kézzel vezette végig a melankolikus, drámai és szinte már hétköznapi történetét. A végkifejlet pedig... ennél elborultabb dolgok is történnek a világban. Csak nem kerülnek a hírekbe.

  Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.

Új hozzászólás Aktív témák