Új hozzászólás Aktív témák

• #8 TheLázs csendes tag

  Új Válasz 2024-04-28 21:18:10 #8

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  TheLázs

  csendes tag

  Én külföldön élek.

  Az anyagiak miatt indultam el, legalábbis azt hittem. Aztán feltűnt, hogy itt próbálnak vigyázni az emberre. Hogy az ügyeletes orvos a szemembe néz és megnyugtat. Hogy a főnököm veszi a fáradságot, leül, és megbeszéli velem, ha valami bajom van. Ez volt az általános hozzáállás, ha gond van, általában van mit tenni, és ki lehet bármiből kecmeregni.

  28 éves vagyok. Ennyi időt kellett várnom egy rendes ADHS és tobbízbeli allergia megfelelő diagnosztikájára, kezelésére.

  Aztán feltűnt, hogy nem vagyok nyugodt, amikor hazamegyek, majd ez jött lassan, bekúszva a mindennapokba. Egy bizonyos szinten saját magam elől menekültem, az örök, visszatérő gondolati minták és kínok elől. Ezek természetesen jöttek utánam, de úgy érzem, itt könnyebb velük megküzdeni.

  Az anyagiak miatt jöttem, de már egészen biztos, hogy más miatt maradok.

  "Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

• #9 TheLázs csendes tag mefistofeles #7

  Új Válasz 2024-04-28 21:46:27 #9

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  TheLázs

  csendes tag

  válasz mefistofeles #7 üzenetére

  Meg tudom erősíteni.

  "Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

• #16 TheLázs csendes tag

  Új Válasz 2024-04-29 07:17:24 #16

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  TheLázs

  csendes tag

  Szerencsésnek érzem magam, mert talán sikerült a hiányszakmába, kvalifikáltan megérkezni, plusz a nyelvtudás is adott volt, mire kiköltöztem.

  Maximálisan igazad van, de annyival kiegészíteném, hogy a lelki alkaton is nagyon sok múlik. Van, aki nem képes egy új helyen nyitni, és ellenáll annak, hogy gyökeret eresszen, hogy megérkezzen valahol. Aztán csodálkozás van, hogy a panama-mosollyal kell beérni, és nincs értelmes, mélyen szántó emberi kapcsolat, és nem érzi jól magát a delikvens a bőrében. Ismerősi körben, sőt, családban ezt sokszor végignéztem külfölddel kapcsolatban. Sőt, egy gyerekkori barát ezt még otthon is sikeresen összehozta.

  Talán - ha jó a megérzésem - van a társadalmi mobilitásnak egy mentális egészség/lélektani komponense, ami szintén nem írható felül egy-két generáció alatt könnyedén. Bár itt is fellelhetőek ellenpéldák.

  "Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Új hozzászólás Aktív témák