Demokráciadeficit
„Ha nincs nyilvánosság, ha nem szabad az információk és az eszmék korlátlan, politikai határokat figyelmen kívül hagyó kutatása, átadása és befogadása, akkor az információs forradalom leáll, s az információs társadalom, melynek kimunkálásán fáradozunk, egy soha meg nem valósuló, kudarcba fulladt terv marad” – a londoni székhelyű Amnesty International (AI) nemzetközi jogvédő szerkezet Kofi Annan ENSZ-főtitkár e szavait választotta mottóként legújabb jelentésének címlapjára, mely dokumentumban újra felhívják a figyelmet néhány nemzetközi informatikai óriásvállalat „álszent” üzletpolitikájára.
Mint arról az elmúlt héten a nemzetközi és hazai sajtó is beszámolt, az AI július 20-án kiadott tájékoztatójában a Yahoo!, a Microsoft és a Google Kínában folytatott tevékenységét bírálja, s az ellenük indított nemzetközi kampány kiterjesztését sürgeti. A jogvédő szervezet már évek óta küzd az IT-gazdaság nehézsúlyú atlétái ellen, akiket meg-megújuló erővel vádolnak alapvető emberi jogok megsértésével. Kate Allen, az AI angliai vezetője azt állítja, hogy e cégek látszólag ugyan demokratikus és szabadságpárti elveket hirdetnek meg cégfilozófiájuk leírásakor, ám a Kínában folytatott üzleti tevékenységük ellentmond ennek. Az egyre nagyobb ütemben bővülő piac minél nagyobb szeletének uralmáért hajlandóak megengedhetetlen kompromisszumokat kötni a helyi hatalommal.
Fúrják őket (Fotó: Amnesty International)
Az egyes vádak már széles nyilvánosságot kaptak az elmúlt években. Si Tao és Li Csi újságírókat a helyi viszonyok bírálatáért oly módon sikerült a kínai hatóságoknak letartóztatni és börtönbe zárni, hogy a Yahoo! az emailes és fórumos adatok alapján segített azonosításukban. A Microsoft 2006 januárjában levette Cao Csing szabadgondolkodású újságíró blogját az internetről, hogy eleget tegyen a kínai kormány kívánságának. A Google is folyamatos támadások kereszttüzében áll amiatt, hogy keresőjének kínai változatán megengedi egy „cenzúrázó szűrő” használatát, s így bizonyos keresőszavakra megrostált vagy fals találatokat kap a felhasználó, s a kormány által letiltott oldalak aránya – a Harvard Law School két munkatársa által végzett, 200 ezer oldalt vizsgáló teszt szerint – körülbelül tíz százalék.
A vádolt cégek általában három érvet szoktak felhozni gyakorlatuk magyarázatára. Az első az, hogy tekintettel kell lenniük a helyi törvényekre. Az AI ezzel szemben azt állítja, hogy a kínai törvénykezés elég bizonytalan e tekintetben, s a vállalatok (ha akarnák) nem lennének kötelesek kiszolgálni a helyi hatalom akaratát. S ráadásul, teszik hozzá, a kínai alkotmány 35. paragrafusa biztosítja a „szólás-, gyülekezési és sajtószabadságot”. A multik második érve: azzal, hogy ők, ha korlátozottan is, de megteremtik az internetes szolgáltatások széles körét, a kínai társadalom demokratizálódását segítik elő. Az AI erre sommásan reagál: az igazán demokratikus Kína megteremtését az igazán demokratikus és szabad internet segítené a legjobban. Az utolsó érv szerint a hatóságokkal való nyílt szembeszegülés az USA egyéb gazdasági és politikai érdekeit sértené. Az erre felelő AI jelentésében viszont utal arra, hogy más nagy amerikai cégek eddig is szállítottak Kínába, ezután is fognak (elég csak a Cisco-segédlettel kiépített, sokat emlegetett rendőrségi rendszerre, a Policenetre gondolni, amelyet szintén nem a szabadságjogok megóvására használ fel a kommunista kormány).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
