DRM a világ törvénykönyveiben
Amikor a különböző másolásvédelmi megoldások és a jog viszonyát boncolgatjuk, hamar észrevesszük, hogy ezek az eljárások milyen nagymértékben támaszkodnak a törvények által biztosított védelemre. Ennek oka, hogy a DRM a digitális védelmi technológiák mimózája, a legbetegesebb kis állat a jogvédői akolban, amely könnyedén lesántul, ha nem védik. Törvényszerű, hiszen a DRM-mel őrzött CD-t vagy DVD-t legalább a lejátszókészüléknek ki kell tudnia kódolni, innentől kezdve viszont még a legszigorúbban védett kódolási eljárás sem maradhat hosszú távon megfejtetlen.
A legtöbb ilyen megoldás ráadásul eddig nem is állította túl nehéz feladat elé a megkerülésével próbálkozókat: elég csak a DVD-filmek titkosítását hatástalanító DeCSS algoritmusra gondolni, amelyet egy 15 esztendős norvég srác dobott össze a barátaival, de találkozhattunk már közönséges filctollal semlegesíthető „másolásvédelemmel” is.
Mindez azonban mellékes, épp a törvényi védelemnek köszönhetően. Mert legyen bár egy másolásvédelmi megoldás akármilyen primitív vagy könnyen kijátszható – tilos feltörni. Ez az az erőteljes jogi oltalom, amely nélkül egyetlen DRM-megoldás sem lenne életképes.
Megtiltom, mert érdekem
Az Egyesült Államok szenátusa 1998-ban fogadta el a dallamos nevű Digital Millennium Copyright Act (DMCA) törvényt, amely törvényi védelem alá helyezi a másolásvédelmi eljárásokat. Egészen pontosan tilos a DMCA szerint a szerzői jog hatálya alá eső tartalmakat védő másolásvédelmet feltörni, megkerülni, eltávolítani, visszafejteni, inaktiválni; tilos az ilyen célra alkalmas technológiát elkészíteni, másolni vagy mások számára hozzáférhetővé tenni.
Ez utóbbi kitétel komoly viharokat kavart a törvény eddigi legnevezetesebb alkalmazásakor, a már említett DeCSS elleni jogi hadjáratkor. Az ügyben eljáró New York-i bíróság 2000. január 20-án még azt is megtiltotta – a DMCA rendelkezései erre alapot adtak –, hogy a magát a kódot bárki bárhol közzétegye. Csakhogy az ellenzők szerint ez sértette az Alkotmány Első Kiegészítésében foglalt szólásszabadság elvét, ráadásul egy forráskód közlése még nem jelenti automatikusan annak használatát is, ezáltal jogsértést.
Az internetes társadalom frappáns választ adott a bírói döntésre: megkezdődött a DeCSS algoritmus – amúgy rendkívül egyszerű – forráskódjának a legkülönfélébb művészeti alkotás vagy használati tárgy formájában történő reprodukálása. A kód megjelent festményként, fotóként, felolvasták versként, született belőle dal és mesejáték, sőt, még póló és nyakkendő díszévé is vált. A résztvevők ezzel egyben azt is bebizonyították, hogy a DMCA következetes alkalmazása ellentétes a szólásszabadság elvével, ezáltal az alkotmánnyal.
Házunk tája
E hősies ellenállás természetesen egy percig nem ingatta meg a DMCA helyzetét, így jelenleg is érvényben van. A magyar szerzői jogi törvény – 1999. évi LXXVI. tv. – rendelkezései lényegében egybevágnak a DMCA-val, ami nem meglepő, hiszen mindkettőnek az alapját a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (World Intellectual Property Organization, WIPO) két 1996-ban született egyezménye adja. A magyar törvény így rendelkezik a másolásvédelem oltalmáról:
Védelem a műszaki intézkedések megkerülésével szemben
95. § (1) A szerzői jog megsértésének következményeit kell alkalmazni minden olyan cselekményre - ideértve eszközök gyártását és forgalmazását, szolgáltatások nyújtását is -, amely jogosulatlanul teszi lehetővé vagy könnyíti meg a szerzői jog védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedések megkerülését, és amelynek a műszaki intézkedés megkerülésén kívül nincs számottevő gazdasági jelentősége, illetve célja. E rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha az említett cselekményeket végző személy tudja vagy az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a cselekmények jogosulatlanul teszik lehetővé vagy könnyítik meg a szerzői jog védelmére szolgáló, hatásos műszaki intézkedések megkerülését.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában műszaki intézkedésnek minősül minden eszköz, termék, alkatrész, eljárás, illetve módszer, amely arra szolgál, hogy a szerzői jog megsértését megelőzze vagy megakadályozza. A műszaki intézkedést akkor kell hatásosnak tekinteni, ha az intézkedés eredményeként a mű a felhasználó számára csak - a szerző engedélyével végzett - olyan cselekmények útján válik hozzáférhetővé, amelyek az ehhez szükséges eljárás alkalmazását vagy hozzáférési kód megadását igénylik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
