Az amerikai legfelsőbb bíróság tegnap úgy döntött, hogy a fájlcserélő hálózatok üzemeltetői felelőssé tehetők a felhasználóik által elkövetett jogsértésekért. A Grokster és a Morpheust készítő Streamcast Networks ellen indított perben született váratlan ítélet gyakorlatilag megpecsételi a peer-to-peer hálózatok sorsát, sőt hatással lehet jó néhány számítástechnikai és a szórakoztatóelektronikai termékre is.
A 2001-ben indult pereskedés során több körzeti és fellebbviteli bíróság is a fájlcserélők mellett foglalt állást. Ehhez a precedenst az 1984-es Betamax-ügy szolgáltatta, melynek lezárásaként a legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy a Sony nem sérti a médiavállalatok szerzői jogait a technológiával, mert az számos nem jogsértő célra használható. Ez a döntés egészen tegnapig garancia volt arra, hogy minden olyan technológia, amely „alapvetően legális célokra használható”, törvényesnek minősült.
A fájlcserlékő hálózatok esetében azonban finomított ezen az alaptételen a bíróság. A taláros testület szerint ugyanis a Betamax-ügyben született döntés nem egyenértékű az olyan vállalatok védelmével, amelyek ügyfeleiket szerzői jogsértések elkövetésére bátorítják. Márpedig, áll az ítéletben, a p2p cégek ebbe a kategóriába tartoznak. Hogy ez így van-e, arról majd a Los Angeles-i körzeti bíróság dönt, az ügyet ugyanis alsóbb szintre utalták vissza.
Nehezen megjósolható hatások
A médiavállalatok üdvözölték az ítéletet, ám többen attól tartanak, hogy az gátolhatja az innovációt, és hatása túlnőhet Hollywood és a fájlcserélő hálózatok viszályán. Többek között az összes olyan technológia – hogy csak néhányat említsünk: a számítógép, a cd- és dvd-írók, nyomtatók – felülvizsgálatra kerülhet, amely jogsértő másolatok készítésére is használható.
A győztesek egyelőre még nem döntöttek arról, hogy mit lépnek: perek sorozatát indítják a fájlcserélő hálózatok ellehetetlenítésére, vagy szerepet vállalnak azok legalizálásában. A p2p rendszerek azonban bizonyosan nem tűnnek el egy csapásra, hiszen olyan decentralizált hálózatokról van szó, amelyek működőképesek egy központi szolgáltató nélkül is. A Streamcast még abban is reménykedik, hogy a körzeti bíróságon megfordítható az ítélet – ennek azonban halovány az esélye.
A 2001-ben indult pereskedés során több körzeti és fellebbviteli bíróság is a fájlcserélők mellett foglalt állást. Ehhez a precedenst az 1984-es Betamax-ügy szolgáltatta, melynek lezárásaként a legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy a Sony nem sérti a médiavállalatok szerzői jogait a technológiával, mert az számos nem jogsértő célra használható. Ez a döntés egészen tegnapig garancia volt arra, hogy minden olyan technológia, amely „alapvetően legális célokra használható”, törvényesnek minősült.
A fájlcserlékő hálózatok esetében azonban finomított ezen az alaptételen a bíróság. A taláros testület szerint ugyanis a Betamax-ügyben született döntés nem egyenértékű az olyan vállalatok védelmével, amelyek ügyfeleiket szerzői jogsértések elkövetésére bátorítják. Márpedig, áll az ítéletben, a p2p cégek ebbe a kategóriába tartoznak. Hogy ez így van-e, arról majd a Los Angeles-i körzeti bíróság dönt, az ügyet ugyanis alsóbb szintre utalták vissza.
Nehezen megjósolható hatások
A médiavállalatok üdvözölték az ítéletet, ám többen attól tartanak, hogy az gátolhatja az innovációt, és hatása túlnőhet Hollywood és a fájlcserélő hálózatok viszályán. Többek között az összes olyan technológia – hogy csak néhányat említsünk: a számítógép, a cd- és dvd-írók, nyomtatók – felülvizsgálatra kerülhet, amely jogsértő másolatok készítésére is használható.
A győztesek egyelőre még nem döntöttek arról, hogy mit lépnek: perek sorozatát indítják a fájlcserélő hálózatok ellehetetlenítésére, vagy szerepet vállalnak azok legalizálásában. A p2p rendszerek azonban bizonyosan nem tűnnek el egy csapásra, hiszen olyan decentralizált hálózatokról van szó, amelyek működőképesek egy központi szolgáltató nélkül is. A Streamcast még abban is reménykedik, hogy a körzeti bíróságon megfordítható az ítélet – ennek azonban halovány az esélye.
