Mobilhasználati szokások

A londoniak láthatatlan telefonfülkéket hoznak létre utcai mobilbeszélgetéseik lebonyolításához, a párizsiak a járda közepén telefonálnak, a madridiak pedig mellettük álló barátaikat is bevonják telefonbeszélgetésükbe – írja az Infinit hírlevele a BBC-re hivatkozva.

A Surrey Egyetem közelmúltban végzett felmérése a londoni, a párizsi és a madridi városlakók mobiltelefon-használati szokásait elemezte. A nem reprezentatív mintán végzett kutatás azt vizsgálta, hogy mit jelent a mobiltelefon az embereknek, hogyan értékelik saját készülékhasználatukat, illetve másokét.

A vizsgálat eredményei szerint a mobiltelefon – a vezetékeshez hasonlóan – a kommunikáció spirituális dimenziókat is magában foglaló szimbólumává, sőt a városi kultúra kulcsszimbólumává kezd válni. Bármennyire is eltérően tekintenek a három nagyváros lakói készülékeikre, közös bennük, hogy imádják őket. "Egy nagyvárosban ma már elképzelhetetlen az élet mobiltelefon nélkül" – mondta Amparo Lasen, a kutatás vezetője. Véleménye szerint a három összehasonlított nagyvárosban az emberek szívesen tartanak fent közeli kapcsolatot mobiltelefonjaikkal. Készülékükkel egyenesen fizikai viszonyt ápolnak: egyre több ember tartja kezében mobiltelefonját akkor is, amikor nem használja, azaz olyan lett a zsebi, mint egy rózsafüzér: folyamatosan lefoglalja a gondolatokat. Az emberek dédelgetik készülékeiket, mert kellemes érzéssel tölti el őket az ismerős tárgy érintése. Ezt erősíti az is, hogy sokszor használják intim üzenetek közvetítésére – nyilatkozta a BBC-nek Lasen.

A kutatás megállapította, hogy a mobiltelefon-használat közhellyé és általánosan elfogadottá vált a nyilvános helyeken mindhárom fővárosban. A párizsiak és a madridiak szabadabban beszélnek az utcákon, ahol nagyobb valószínűséggel hallgathat bele idegen a mondandójukba. Minél fiatalabb a felhasználó, annál kevésbé törődik ezzel. A párizsiak nyíltan megmondják, ha zavarja őket egy telefonbeszélgetés, ezért a nyilvános helyen mobilozók jobban is figyelnek arra, hogy ne legyen tolakodó mások számára magánbeszélgetésük.

A mobiltelefonokat mindhárom nagyvárosban használják ott is, ahol az elvileg tilos, moziban, koncerttermekben, osztálytermekben és repülőgépeken. Az emberek ilyen helyeken is tolerálják a telefoncsörgést, az nem okoz meglepetést. A párizsiak és a madridiak örömmel telefonálnak az utca közepén is, míg a londoniak inkább kialakítanak maguknak egy átmeneti telefonálási zónát, amin belül egyszerre akár több felhasználó is összegyűlhet elintézni egy-egy telefonhívást. A londoniakban és a párizsiakban az a közös, hogy nem szívesen használják társaságban készülékeiket. Ezzel szemben Madridban az állandó elérhetőség a legfőbb szempont, az esetleges kellemetlenséget pedig úgy enyhítik, hogy társaságukat is bevonják a telefonbeszélgetésbe. Ebből következően a hangüzenet-szolgáltatást nemigen használják.

A három város lakóival készített interjúkból kiderült, hogy egyik helyen sem szándékoznak mobiltelefonok nélkül élni. Az egyik ok, ami miatt az emberek olyan közel kerültek készülékeikhez, az az, hogy magánkapcsolataik közvetítőivé váltak. A telefonkönyv egyik legértékesebb tulajdonunkká lépett elő. Egy telefon elvesztése miatt érzett izgalom ezért nőhet túl pusztán a készülék értékén.

"Lasen tanulmánya jól példázza, milyen nagy szerepet játszik a mobiltelefon a látszólag eltérő európai kultúrák egyesítésében" – nyilatkozta Bill Thompson technológiai szakértő a BBC-nek. Véleménye szerint több hasonlóság van a mobiltelefon-használók között, mint amennyi kulturális különbség London, Párizs és Madrid között.