Krasznay Csaba

Nyugodtan mondhatjuk, hogy minden eddigit felülmúló sikerrel zárult a Hacktivity 2009 rendezvénye, melyről az IT café most már felvételről is megtekinthető élő adásban tudósított. Néhány nap elteltével az egyik szervezőt, a programért felelős Krasznay Csabát kérdeztük arról, hogy ő miképp látta a hackerek hétvégi összejövetelét.

A korábbi Hactivityket is ismerő résztvevő számára úgy tűnt, hogy hagyományait megőrizve bár, de a konferencia „felnőtt”. Te hogy látod, tényleg minőségi ugrásnak számít az idei rendezvény?

Ahogy a konferencia megnyitóján is elmondtam, amikor 2003-ban Kovács Krisztián szervezésében először megrendezték a Hacktivity-t, szerintem senki nem sejtette, hogy elérjük az 500 főnyi látogatót. Tavaly már érezni lehetett, hogy elértük azt a határt, amit munka mellett, tisztán lelkesedésből el lehetett érni, ezért idén új csapat hozta tető alá a konferenciát. A korábbi „hivatalos” gárdából csak én maradtam, a korábbi „nem hivatalos” segítők közül Pánczél Zoltán és Spala Ferenc vette át a program és játékszervezés munkájának dandárját, Bártfai Attila szervezte a külföldi előadókat, a rendezvényt pedig Keresztesi Rita, Szutor Bernadette és Csere Attila tartotta kordában. Az új programszervező csapat egyben generációváltást is jelent, hiszen ez egy nagyon fiatalos konferencia, ahol folyamatos megújulásra van szükség, ami véleményem szerint minden hasonló rendezvénynél fontos szempont. Éppen ezért adta át Krisztián, és jövőre adom át én is stafétát a tervekkel és elképzelésekkel teli fiatal kollégáknak.

Mind az előzetesen közzétett program, mind a helyszínen tapasztaltak alapján azt mondanám, hogy a szervezők egyensúlyoznak: egyrészt egy valóban „kocka” konferenciát szeretnének, ahol a hackerek mély szakmai beszélgetéseket folytathatnak, ugyanakkor mintha arra is számítanátok, hogy a kevéssé hozzáértőeket, urambocsá’ a laikusokat is megnyerjétek.

Az IT-biztonság nemcsak az informatikusok szakmája. Ahogy azt szépen mondani szokták, interdiszciplináris tudományágról van szó, azaz több különböző terület tudása ötvöződik benne. Fontos a jogászok, rendőrök, villamosmérnökök, katonák részvétele is, hiszen ők is részei az egésznek, és nem tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk velük. Másrészt a Hacktivity egy találkozási lehetőség, ahol a különböző szakmák képviselői megismerhetik egymást, ahol azok a fiatalok, akik még nem tudják, mit tanuljanak, megismerhetik a képzési helyeket, és ahol az informatikával ilyen szinten nem foglalkozók is tiszta képet kaphatnak a valódi veszélyekről. Amellett, hogy színvonalas műszaki előadásoknak adunk helyet, legalább ilyen fontos az elfogulatlan, korrekt ismeretterjesztés is.

Idén mintha a kerekasztal-típusú programok is megváltoztak volna: sokkal érdekesebbek, több embert vonzóak lettek. Ez koncepció vagy szerencse?

Mindig is ilyen kerekasztalokat szerettünk volna, de egyrészt hitelessé kell tenni a konferenciát, hogy a meghívottak elfogadják a meghívást, másrészt menet közben tanuljuk meg mi is, hogy kell egy ilyen kerekasztalt megszervezni. Idén politikusokat is hívtunk, de még nem állunk olyan szinten, hogy elfogadják a mi invitálásunkat. Idővel talán ez is változni fog.

A konferencia melyik eleméről, előadásáról, trendjéről kaptátok a legtöbb visszajelzést?

A médiát figyelve, szerénytelen kell hogy legyek, ugyanis a Kovács Lászlóval közös, a Digitális Mohácsról szóló előadás kapta a legnagyobb visszhangot. A helyszínen dolgozó újságírók még az adatvédelemről faggatták sokat az előadókat. Ez annak köszönhető, hogy az egyébként sokkal komolyabb, ténylegesen hackelésről szóló előadások most még a hazai szakmédiának sem jelentenek hírértéket, ugyanis kevesen értik meg. Viszont biztos vagyok benne, hogy több, külön nem kiemelt előadás videoanyaga is kötelező néznivaló lesz a nagyvállalati szektor üzemeltetési osztályain. Az értéket elsősorban ezek az előadások adják, a látványt viszont azok, melyekkel a sajtó foglalkozik. Ezt az egyensúlyt kell okosan megtalálni.

Egy konferencia igazából attól lehet jó, ha nemcsak a szakmai anyaga kifogástalan, hanem olyan légkör alakul ki a résztvevők között, melyben jól érzik magukat, dumálnak, barátságokat kötnek, elevenítenek fel; a legfontosabb dolgok általában az „off” részben zajlanak. Erről mi a tapasztalatod idén?

Ahogy azt Zombori professzor mondta egy konferencián, az igazán fontos dolgok a konferencia utáni sörözésen történnek. Mi okultunk ebből, és a sörözés hagyományosan már az előadások alatt is tart. Így azt lehet látni, hogy a szakmai beszélgetések már reggel elkezdődnek, nem kell az esti rendezvényig várni vele. Ez sokkal közvetlenebbé teszi a hangulatot, oldottabbá a beszélgetést. Mi egy tegeződős konferencia vagyunk, amit nagyon nehéz megszoknia azoknak, akik nap mint nap máshogy beszélnek. De segít azoknak a fiataloknak, sőt sokszor gyerekeknek, akik egyébként nem biztos, hogy meg mernék szólítani a „komoly embereket”. Az esti program pedig hagyományosan korhatáros (18+), ide nem is szívesen engedünk be kívülállót. Az aggódó anyukák megnyugtatására azt el kell mondani, hogy természetesen fiatalkorú gyermekeiket minden ilyentől megóvjuk, és célunk az, hogy a lehető legtöbbet tanuljanak a rendezvény alatt.

Előrelépett a rendezvény, az nyilvánvaló. Hogyan tovább?

Az elsődleges cél a még több külföldi előadó, az angol szinkrontolmácsolás, a régiós reklám, valamint az, hogy a Hacktivityről indult előadók a nyugat-európai hackerkonferenciákon is sikereket arassanak. Emellett személyes célom az, hogy a Hacktivity ne csak hackerkonferencia, hanem az elsőszámú informatikai adatvédelmi (privacy) rendezvény is legyen az országban. Szeretnénk fenntartani a civil szakmai szervezetek és egyetemek részvételét is. És a végső cél persze az, hogy a Budapest Sportarénát is meg tudjuk tölteni!