A virtuális közeg valósághű szimulációját a legtöbben valahogy úgy képzelik el, mintha fizikai térben mozognának, miközben a megjelenítő rendszer folyamatosan a helyzetüknek megfelelő tájképet, alakzatokat vetíti eléjük. Egyértelmű, hogy mindehhez technológiai oldalról egy sor koncepciónak kell megfelelni: kielégítően térbeli vizuális hatások, 3D-s objektumok érzékelése és az interakció megvalósítása, hangok pozicionálása, a mozgás követése, hogy csak néhányat említsünk. A felsoroltak közül és azokon túl akadnak viszonylag könnyebben megvalósítható részfeladatok, bár még korántsem látszik, milyen irányból várhatjuk az első összefoglaló, kulcsmegoldásokat egyesítő szimulációt. Az élénkebb fantáziájú sci-fi-hívők persze az egész kérdést megoldanák valamiféle agyba ültethető mikrochippel – itt a kulcsszó nem az agy, nem is a chip, hanem a valamiféle; s ezzel pont eleget is mondtunk a konkrét tervekről.
Jelenlegi fejlettségi szintünkhöz igazodva, technológiai laborok már évek óta kísérleteznek mozgópadlós rendszerekkel, melyek érzékeli a felhasználó haladási szándékának irányát, s egyben végtelenített szalagos elven biztosítja a korlátok nélküli mozgást – legalábbis síkon. Ha egy kirándulást tervezünk a virtuális világban, a tökéletes élményhez ugyanis kétségkívül hiányzik a talajon haladás fizikai érzése. A különleges futószalagot nem is olyan nehéz magunk elé képzelni, lásd a következő videót.
Ha nem szalagos elven működő berendezés, akkor viszont Project Natal: a Microsoft-féle kezdeményezés úgy próbálja meg kiküszöbölni a haladás problematikáját, hogy a test előre dőlésével, előre mozdulásával szimulálja a virtuális térben történő mozgást előre irányba, a hátradőléssel, hátrafele mozdulással pedig a hátrálást igyekszik megjeleníteni. Belátható, hogy a technológia messze többet ad, mintha a kontrollert kellene pötyögtetnünk vagy a joystickot térítenénk el valamely irányba.
Az innovatív megoldásokban mindig is jeleskedő Japán természetesen nem áll meg a szalagoknál: Robot Tiles névre hallgató kreatív fejlesztése egészen sajátos módon biztosítja a végtelenített mászkálás lehetőségét a kibertérben. A berendezés egy nagy kiterjedésű padlóból és nyomásra érzékeny talajegységekből áll, melyeken a vállalkozó szellemű felhasználó lépkedhet gyakorlatilag bármely irányba. Az intelligens szoftver ugyanis képes nagy pontossággal megjósolni a következő lépést a táblára nehezedő nyomás alapján, pusztán a láb pillanatnyi elhelyezkedéséből. A felvételen látszik, hogy a lépkedés sebessége egyelőre inkább megfontolt vánszorgásra emlékeztet, de ennek ellenére a projekt kitalálója, Hiro Iwata professzor reméli, munkája hozzájárul majd ahhoz, hogy a jövőben fizikailag is érezhető módon barangolhassunk a virtuális világokban.
